A szerelmi tartósítószer pontosan olyan, mint a szerelmi bájital. Ugyanaz a lelkesedés és szenvedély szükségeltetik hozzá, mint a kezdeti dopamin és endorfin koktél mixeléséhez. Az első találkozás páráját, atmoszféráját kellene tartósítani, de nem ám dátumozva felrakni a kamra hátsó polcára, és soha nem elővenni többet. Az első találkozás elixírjét folyamatosan nyitogatni kell, mint egy zenélődobozt,… Tovább »
Tartósíts szerelmet!
A szerelmi tartósítószer pontosan olyan, mint a szerelmi bájital. Ugyanaz a lelkesedés és szenvedély szükségeltetik hozzá, mint a kezdeti dopamin és endorfin koktél mixeléséhez. Az első találkozás páráját, atmoszféráját kellene tartósítani, de nem ám dátumozva felrakni a kamra hátsó polcára, és soha nem elővenni többet. Az első találkozás elixírjét folyamatosan nyitogatni kell, mint egy zenélődobozt,… Tovább »

Még soha nem éreztem hasonlót, furcsa, körülírhatatlan érzés. Állunk a bíróság bejáratánál, nem mozdul a lábunk, valami biztatót kellene mondani. Kimondani a végszót, amitől mindketten tudnánk végre, itt a vége. A végszó egy hallgatólagos megegyezés lenne közöttünk, mint a színházban, amitől végre legördül a függöny és mindenki hazatér a saját privát életébe. Nekem nincs privát életem,…
A megfelelő embert a következő hazai és nemzetközi terminusokkal is illethetjük: igazi, Ő, a nagy Ő, Mr. Big, Prince Charming és ideális férfi. A megfelelő ember sokszor álruhában jár, és nem ölti magára azon tulajdonságok nagy részét, amelyeket a női magazinok burkoltan alapfeltételként megjelölnek. Mindezek ellenére előfordul, hogy a megfelelő ember kizárólag a mi szemünkben vált…
Önmagából kifordult világunkban torz a tükör, amit magunk felé tartunk. Ráadásképpen, azt gondoljuk, a színes kavics. ami a szemünk előtt van, majd megszépíti a szürke, eltorzult, értékét és értelmét veszített valóságot. Mennyire számít a pénz az emberi kapcsolatokban? Mennyire számít a szerelemben? Manapság egy randi kísértetiesen hasonlatos egy szociológiai felméréshez. Hol élsz? Mid Van? Mit…
Valaki mindig jobban szeret, ezt gondoljuk. Ott van, szárnysuhogásra mögöttünk, mégsem együtt repülünk. Mindenképpen párhuzamosan mozduló, egymást ösztönösen leutánozó szinkronúszókká kell válnunk? Mi lesz, ha szerelem állóvíz lesz, már nem kelt hullámokat, nem húzódik vissza és nem tolakszik előre szelíd, erőszakos csobogással? Mi még mindig mozdulunk, egymás rezdülését figyelve ösztönösen, nem periférikus látásmóddal, csak szívvel….
Elfáradt a kapcsolat, szoktuk mondani. Valójában, mi fáradtunk el, akik eddig érzéssel, idővel, energiával töltötték fel. Leülnénk egy kockakőre és mutatnánk, időt kérünk, tagjainkban halálos fáradtság, és már nem viseljük el a másik jelenlétét. Mert eltakarja a fényt és a kilátást, már nem látjuk tőle a jövőnket, legalábbis, nem úgy, ahogy mi szeretnénk. Elgázoltuk majd cserbenhagytuk…
Nézed, fürkészed az arcomat, ahogyan alszom. Lelkem ablakai bezárva, csak öntudatlan vonásaim beszélnek hozzád. Pilláim alá férkőznél legszívesebben, hogy megtudd, benne sétálsz-e az álmaimban, mindenek fölé helyezve még mindig szerepelsz-e bennük, és a fekete-fehér semmitmondó képekből csinálok-e még szivárványragyogást. Mi mindig kiszínezzük, ami elszürkült. Távol kerülünk, hajszálon múlik, hogy elengedjük egymás kezét, mintha szándékosan taszigálnálak…
A pillanat, amikor rájössz, hogy a szíved a józan ész elé furakodott, és onnantól ő a parancsnok, az felbecsülhetetlen. A szív mondhatni önkényúr, mindenkit határozottan maga mögé utasít, te pedig hihetetlen szabadságot érzel. A szíved pillekönnyű, új kezdet érkezik rózsaszín, szálló lufikkal, és újratöltött szerelmi életed személyesen üdvözöl téged, kezében a neved, egyenesen téged vár….
Mintha doronggal ütötték volna gerincen. A sorok úgy érkeznek az agyába, mint valami felmentő sereg. Mint egy gyors fájdalomcsillapítás, vagy legalábbis egy magyarázat, a bénult érzésre, ami jelenleg átjárja az érzékeit. Valaki útra vált. Valaki elment, abbahagyta e földbeli sétát, és szétroncsolt végtagokkal és összezúzott fejjel egy intenzív osztály steril neonfényében pihent le végleg, öntudatlanul, emlékek…
És Te? Megtaláltad már az igazit? Még keresem az igazit. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy ő lesz az igazi. Annyira sajnálom, pedig minden jel arra mutatott, hogy ő lesz az igazi. Ismerősek a fenti mondatok? Az igazi megtalálása esetenként valóban hasonlatos egy női misszió teljesítéséhez. Mintha az igazi megtalálása nő létünk első alapvető…