Üvegcserepeken lépdelek, a saját életem összes emlékének összetört darabjain csikorog a léptem. Mintha parázson járnék, tűz-immúnis testtel, mentálisan ráhangolódva az érzésre, ne érezzek fájdalmat. Már emlék-immúnis vagyok, kívülállóként tekintek a múltdarabokra, mintha valaki másé lenne, és én beleérzéssel hallgatnám mások élettörténetét. Már nem veszem fel az üvegcserepeket a lábam alól, nem gyönyörködöm bennük, nem tartom… Tovább »

A szexuális anorexia létező és hosszú idő óta terápiát igénylő betegség, ennek ellenére nem túl régen kapta meg e frappáns és találó elnevezést. Lényege a teljes önmegtartóztatás, a szexuális örömök teljes elutasítása és kizárása, akár házasságból vagy tartós párkapcsolatból is. Az önként vállalt éhezés nem új keletű dolog, a párkapcsolati zavarok nagy százalékában van jelen, kimondva,… Tovább »

Összeszokottan táncolunk, puhán körülölel a levegő, a veled eltöltött évek rám fonódnak, mint gondoskodó, biztonsággal tartó polipkarok. Száz karod van, mert ha egyet lefejtek magamról, ott van a többi, ami megtart. Elengednélek, és kapaszkodnék beléd, beszélnék, megnyilvánulnék és kiállnék magamért. Egyedül is táncolnék. Tudom egyedül is tartani magam, bizonygatom elszántan, ellöklek magamtól, aztán mégis úgy szeretném,… Tovább »

Rá kellett döbbennem, én egy igazi átváltozó művész vagyok. Bámulatosan változtatom az alakomat, évről évre, mintha updatelt Barbamama lennék, akinek csuda módon nyúlik teste és meg is változik. Az átváltozás nálam tendencia évek óta, leesik tőle az áll, és rég nem látott családtagok haladnak el mellettem köszönés nélkül. Ennek egyetlen oka van, és ez a… Tovább »

Útjaink mióta keresztezik már egymást? Hányadik alkalommal állok már a keresztútnál, azt remélve, most végre arra az útra lépek, ahol soha többé nem találkozom veled?A sorsunk úgy tűnik, élvezi, hogy csapnivalóan rossz ripacsokat csinál belőlünk. Szántszándékkal játszunk botrányosan tehetségtelenül a való élet színpadán, előre elrendelt sorsú tragikus hősök vagyunk, kiknek az élete eredendően boldogtalan. Senki… Tovább »

Igazából fogalmunk sincs, végül is ki vagy mi adja le nekik a távolban a jelzőfényt. Hogyan kapják a harmadfokú riasztást, elég mókából, vége a bulinak, ideje visszatérni a tisztes családi élethez? Ideje újra belebújni a férj és a családapa szerepébe, ideje meccset nézni hétvégén, ideje lenne újra négyre odaérni a suliba, szülői értekezletre kell járni,… Tovább »

  A táska elátkozott helyen van, egy félhomályos szobában, démonok őrzik, körülölelik, elfog a hideglelés is, ha ránézek, ahogy összeroskadva hever a sarokban. A táskát láthatatlan pókhálófoszlányok szőtték be, csak akkor érzed, nyálkás, ragadós fonaluk érintésüket, ha egészen közel mész. Nem szeretem azt a táskát. Mindig akkor húzod elő a sarokból, ha el akarsz menni. Ilyenkor… Tovább »

Leveheted a kötést a szívemről. Szép módszeresen, rétegről, rétegre bontsd ki, nem félj, nem sérül, nem szakad fel a var, háromszázhatvanöt nap és éjszaka állt rendelkezésemre ehhez az öngyógyító folyamathoz. Nézz körül, itt minden olyan, mint pontosan egy évvel ezelőtt, nehéz liliomillat párolog szét és úsznak a felhők az azúrkék égen, elmosódva, homályosan, mintha lentről… Tovább »

Kizuhanni abból a száguldó vonatból, nem volt nagy fájdalom. A szívemen lévő taposás nyomok és horzsolások erősebbek voltak, és minden gondolatmenet kezdetén belesajdultak egy nagyot. Figyelmeztettek, mint egy vészcsengő, na nehogy ellazulj már, nincs vége a szerelem-bulinak, foltozd be azt a tátongó lyukat rajta, mert minden mozdulatnál továbbszakad majd. Vagy pedig varrd el, egyszer és… Tovább »

Az együtt eltöltött reggel nappali fényben láttat mindent. Nem húzok arcomra sminkálarcot, rajta hagyom az álom barázdáit, és a lepedő nyomát. A hajam is kócos, így láss, így ismerj meg. Mert nem vagyok istenség, vagy misztikus lény, ember vagyok, és a nőiségemen túl inkább ezt figyeld, ezt tanulmányozd. Van a lelkem bonyolult csillagrendszerében bőven felfedezni… Tovább »