Eszter élete

Ma felkelek és járok

Valaki jöjjön. És rázza ki a lelkemből a port, mintha elhagyott szobában régen vigyázban álló díszpárna volna. Engedje be a fényt az ablakokon, húzza szét a nehéz függönyöket, hadd nézzem, hogyan táncolnak vidáman a porcicák a beáramló napsütésben. Szűnjön a dohos, áporodott mozdulatlan vegetáció szaga, ma felkelek és járok, engedem hadd csókoljon szájon az élet…. Tovább »

Féltékenyek

A féltékenyek szívét vasmarokkal szorítja össze a kegyetlen, ösztönös érzés. Nem lehet hibáztatni őket érte. A féltékenység érzése mindannyiunkban megbújik, mint egy, már egyszer megkapott fertőzés, ami lerombolta lelkünk immunrendszerét. A féltékenység ott él bennünk, elrejtőzik mélyen az idegpályáink mentén, alvó, alattomos, bármikor kitörni készülő állapotban. Élethosszig hordozzuk, és nem tehetünk ellene, ha valaha felszínre… Tovább »

A másik életem

A másik életem szabályos. Nincs tele kanyarokkal, ismeretlen ösvényekkel. A másik életem a járt út, melyet a járatlanért el nem hagyok soha. Szépen beleillik a sablonba, erőszakolni sem kell, pontosan olyan, amilyenről kislányok álmodnak, fodros függönyű lányszobákban. Ott van leírva, gyűrött, régi iskolai füzetben, tízéves gyermeki bölcsességgel, ösztönös tudatossággal. A másik életem az elmélet, a… Tovább »

A szívekben legyen…

Kötelező -e várni a karácsony ünnepét? Kötelezően elvárt protokoll beleburkolózni az adventi időszak gyermeki várakozásába? Sokan eltévedni látszunk a csilingelő csengettyűk, hógömbök és teraszokon rajtaütésszerűen felmászó, viharvert műmikulások között. Hiába képzeljük, akkor sincs illata a gazdaságos, környezettudatos, de teljesen varázsukat vesztett műfenyő ágaknak. Ha a szívekben nincs Karácsony, csak mert képtelenek vagyunk egy tisztaszobát elkülöníteni… Tovább »

Tékozlók

A tékozlók felelőtlenül és előre megfontolt szándékkal tékozolnak. Eltékozolnak szépséget, tehetséget, időt, hitet, lelkesedést, testi és lelki egészséget, szellemi energiát. A tékozlók rétegemberek a biomasszában, beálltak oda önként, mint magányos, soha el nem mozduló bábuk az örök startállásnál a társasjáték mezején. Nem lépnek előre, pedig százszor, ezerszer dobtak már hatost, mégsem haladnak előre egyetlen lépést… Tovább »

Amikor ideje búcsúzni

Életünk egyes szakaszaiban csupán vendégek vagyunk. Meghívót kapunk, és élünk a felkínált lehetőséggel, örömmel és reményekkel telve lépünk be az új, megtalált életünk ajtaján és akkor sem rettenünk vissza, ha odabent furcsa szeánsz, arctalan, lélektelen álarcosbál folyik. Akarattal arcunkra rajzolt mosollyal élvezzük a partyt, idegenek szegődnek mellénk, akik attól a pillanattól fogva barátainknak mondják magukat…. Tovább »

Változások

Milyen bátortalan konformisták tudunk lenni mi, emberi lények. Biztonság skatulyákat gyártunk magunknak, különböző színekből és formákból, azt hisszük, különbözünk, egyediek vagyunk, utánozhatatlanok és követendő példák. Holott életünk biztonságos, előre gyártott kis menedékházai mind egyformák, és egyformák vagyunk benne mindannyian. Az állandóság szivárványára kapaszkodunk fel, ami mindig ugyanabból a hét színből áll, sosem változik, ez adja… Tovább »

Megállapodni

Megállapodni nem azt jelenti, megrekedni. Nem ugyanaz, mint leállni, stagnálni, visszamaradni, nem fejlődni tovább. És nem ugyanaz, mint megalkuvónak lenni, kompromisszumot kötni, és leönteni mosogatólével az álmainkat. Megállapodni nem azt jelenti, hogy a biztonság örömlánya, a megtalált komfortzónám kis kegyeltje vagyok. A biztonságom én magam vagyok, én vagyok önmagam biztosítéka, akkor is, ha a Jóisten… Tovább »

Kamureg

Szia! A nevem Kamureg. 35 éves férfi, lakóhelyem Budapest. Egyelőre nem volt időm többet írni, de nemsokára pótolom. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot. Ez az automatikusan generált rendszerüzenet 2008-ra datálódik vissza. Azóta fertőzöm önmagammal a társkereső virtuális, amúgy is vírusoktól és gonosz pofájú kártevőktől hemzsegő felnőtt medencéjét. Ami valljuk be… Tovább »

Tüzes korona, virágkoszorú

Egy komplett személyiségjegy skálát hozunk felszínre egymásból. Emberi tulajdonságokért vájkálok benned, élve boncollak kíméletlenül, és te is engem. Kibányászod, felszínre hozod az igazgyöngyöt belőlem, a nem hamisan csillogót, fölöslegesen szemfényvesztőt. Én is sorban kihelyezem az asztalra, amit belőled hoztam felszínre éppen, felelősségtudat, férfiasság, lovagiasság, gondoskodás, karizma, rendezgetem őket, mint frissen szerzett ajándékokat, boldog vagyok velük…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!