Furán reagálnak embertársaink, ha rossz hírt kell megosztaniuk egymással, főleg ha szerencsére nem velük történt meg a tragédia. A rossz hír összehoz. Olyan, mint a cigibarátság, a dohányos összetartás, arra a tíz percre, amíg elszívnak egy szálat, megmagyarázhatatlan szoros kötelék alakul ki azok között is, akik életükben azelőtt nem is látták egymást. A közös káros… Tovább »

Mire a nap felkel, csak erre gondolt patetikusan. Mire a nap felkel, olyan lesz minden, mint régen. Hallotta az üres fagyasztó zúgását, és valamikor három óra körül megjelent a ház előtt egy hókotró. Mire a nap felkel, újra színek és élet lesz ebben a házban. A férfi ott fog borotválkozni a fürdőben, ő pedig a… Tovább »

A lottónyertes tíz éven át minden héten vett egy szelvényt. Akkor kezdte, amikor élete üveggömbje lassan és fenyegetően repedezni kezdett, míg végül ősrobbanásszerű erővel apró, szilánkos darabokra nem hullott. Pontosan tíz éve, Karácsony előtt már mindent elrendezett. A férje akkor már fél éve dolgozott külföldön, előrement, mint felelősségteljes, gondos felderítő, hogy berendezze a fészket a… Tovább »

Vegyünk most górcső alá két személyiségtípust és lássuk, hogyan boldogulnak a párkapcsolati problémamegoldás sűrű, rengeteg erdejében. Megtalálják a kivezető utat, a tisztást, ahol végre tartós boldogságra találnak? Félre tudják-e rúgni a jelentéktelen, semmitmondó, említésre sem érdemes összetűzéseket, amelyekkel csak a napokat mérgezik, és az időt pazarolják? Vizsgáljuk meg közelebbről Szövegládát. Nem egy alvó baba típus,… Tovább »

A szomorú magányos házak olyanok, mint valaha szépséges, élettel teli fatörzsek, melyekben, zubogott, áramlott az élet. Ma már azonban szikkadt, színtelen, fényüket vesztett, szúrágta, belül korhadó testek, melyek erdei ösvényekre dőlve várják az ítéletnapot. A szomorú magányos házak lakói fáziskésésben élnek, és úgy múlik el a Karácsony, hogy húsvéti szalvéta van az asztalon, és festett,… Tovább »

A szívemben már régen karácsonyt rendeztem, úgy november környékén, amikor először megjelentek a hógömbök és a sztaniol angyalkák. Ekkor még nyugodt és várakozó voltam. Elképzeltem, hogy mindent időben megvásárolok, no stress, no para, last christmas I gave you my heart és Ica kérlek, fáradj a kasszához a háundemben, minden ugyanaz, évről évre semmi nem változik,… Tovább »

Idén januárban új voltam még a blogger univerzumban. Úgy köszöntött rám az újév, hogy egyetlen mondattal üdvözöltek kedvesen és szeretettel itt a grafomán, női bennszülöttek. Eszter azoknak és azokról ír, akiket bántalmaznak. Valóban. Minden korai bejegyzésem úgy született, hogy a múlt szelleme sátáni vigyorral a képén beröhögött az ablakomon, majd hívatlanul az ágyam szélére ült… Tovább »

Figyeld csak meg, milyen a testtartásod, amikor utolér az a boldogtalan hangulat. Vissza tudod idézni a pillanatot, amikor hagytad magad belesüllyedni az önsajnálat bugyrába? Mikor történt másodpercre pontosan, hogy beléd kapaszkodtak a negatív energia indák és húztak lefelé? Csak figyelned kellett volna önmagad, jelképesen figyelni a testtartásodat, a végzetes pozitúrát, ami leadta a jelzést a tudatalattidnak…. Tovább »

Mit jelent megbocsátani? Ez is valami olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Mint a megszelídíteni, érdek nélkül kapcsolatokat teremteni, és a nemkívánatos emlékeket szándékosan hátrahagyni. Megbocsátani egyszerűbb, mint gondolnánk. Csak leülünk és elkezdjük kiszedegetni a töviseket a szívünkből, pontosan úgy, ahogyan a ruhánkba ragadt szamárkórót választjuk le egyenként magunkról. Bár kissé hosszadalmas és időigényes művelet,… Tovább »

Különös vakrandin voltunk. Néhány órára láthatatlanokká váltunk és láthatatlanná vált minden, ami eddig kézzelfogható és szemmel érzékelhető volt. A szemünk olyan érzékszerv, ami leginkább elkényeztet és kiszolgál minket, a látás csodájának teljességét, annak hiányától kapjuk csak meg. A látó nem vigyázza, nem dédelgeti a kincsét, természetes számunkra a vizuális információ, azonosítjuk a tárgyakat, észleljük a… Tovább »