Az élet csodásan gondoskodik arról, hogy a kezdet – bárminek a kezdete – ne legyen nagyon könnyű. És azért, hogy később büszke lehess magadra, hogy volt erőd belevágni, volt erőd folytatni, aztán egyszer csak azon veszed észre magad, már nem teszel semmit az események alakulásáért. Mert minden jól alakul. Pontosan úgy, ahogyan szeretnéd. Amikor porrá… Tovább »

Június volt, fojtó és nehéz  orgonaillat. Úgy nehezedett a mellkasára, mintha figyelmeztetné, sürgetné. Nemsokára itt az idő. Nem érzett félelmet. Harmadjára történik mindez és most már utoljára. Éppen ezért megélni akarta. Már nem olvasott szakirodalmat, mindent tudott. Ösztönösen akart benne lenni élete filmjének ebben az epizódjában, nem volt koreográfia, mégis tudatos maradt. Kilenc hónap ösztönös… Tovább »

A két párhuzamos világoskék csík. Mintha hirtelen a félhomályos fürdőszoba meleg fénybe borulna. Mintha egy tündér varázspálcát suhintana és kezébe adna egy új csodás lehetőséget. Újra anya lehet, újra átélheti. Nincs letiltva, büntetve, örök meddőségre kárhoztatva. A megelőző évben nem adott esélyt a két kis világoskék vonalnak, pedig pár másodperc múlva már erőteljesen kirajzolódtak, sokkal erősebben,… Tovább »

Nem szülhet neki több gyereket… Nem, neki nem. Elutazunk Máltára, vagy Seychelle-re vagy bökj egy helyre a térképen… Odaviszlek…. Csak ne hagyj el, ne hagyj magamra… Szeretlek… Émelyeg a gyomra már a szavaktól. A ruhái még mindig szétszórva a földön. Félig kiszórva az ablakon. Közben az eső is eleredt, sárban tocsog mind. Takarodj, már el miért nem fogod… Tovább »

– Egyértelmű, hogy a Mikulás majd a terasz felől jön, Anya. Nagyon ott van szakmailag, tudja, mit csinál. Szerintem, ha kiviszed a szemetet, rögtön kiderül, járt-e már nálunk – kipirult arccal huncutul néz, még kacsint is. Tízéves. Ő a legidősebb, és most nagyon titokzatosan beszél, persze, mi már szövetségesek vagyunk. Nagyfiú, de azért odaáll a húga… Tovább »