Jaj, jaj, Magyarország. Még mindig nem esik le a tantusz? Itt körülbelül ugyanannyian szeretnének dolgozni, mint amennyien nem. Huszonévesen azért rúgtak ki a jól fizető multicégtől, mert terhes lettem. És olyan inkorrekt voltam, hogy az állásinterjún erről nem tettem említést. Nem tettem említést még az ovulációm idejéről sem, bocsánat. Álltam ott és naivan nyeltem a… Tovább »

A lányom összetört szívét ragasztgatom. Igazítom, javítgatom a mozdulatait, finomítom képlékeny személyiségét, vigyázom törékeny önbizalmát. Amikor ő alkalmat ad rá, és amikor alkalmat ad rá a keszekusza életünk. Mert egy egyáltalán nem sablonos életmenetből próbálunk elfogadhatót alakítani, és szándékosan kerüljük a szívtépő emlékeket, elhessegetjük, másra tereljük a szót. Olyan, mint amikor egy paralízises túl van az… Tovább »

Gergő nem bonyolítja az érzelmek szálait. Nem gyárt fölösleges értetlenség-gubancokat, amiket aztán türelmünket és béketűrésünket veszítve kell együtt kibogoznunk. Minden átugrott akadály, és járhatatlannak tűnő út ellenére az életet egyszerűnek és élhetőnek találja. A világ néhány évvel ezelőtt nagyot fordult velünk, az életünk gyökeresen megváltozott, a régit el kellett dobni, levedlettük, mint a kígyó az… Tovább »

Mi a bajod a mama kedvencével? A lábaid előtt hever, a tenyeredből eszik és odavan érted. A szíve VIP szekciójába pakolt, ami mint tudjuk nála örökös tagság. Sosem kell megújítani, az igazolványod örökre szól, csak rajtad áll vagy bukik a saját pozíciód. Mi a probléma? Persze az, hogy a VIP szekcióban nem egyedül vagy. Egy mama… Tovább »

A gyermek megjelöl engem. Nem csak a megváltozott testem emlékeztet arra, hogy életet adtam. Nem csak a kitágult bőr, terhességi csíkok, és begyógyult hegek teszik rám a különös ismertető jelet, hogy anya lettem. Egy életen át tartó, élesített, beriasztott, mégis nyugalmi állapotban vagyok. Anyának lenni folyamatos monitorizálás. Egy állandóan betelt, de végtelenig bővíthető tárhelyű képzeletbeli… Tovább »

Életedet huszonnyolc napos periódusokban éled. A ciklusod az origó, az időszámítás kezdete. Egészen a huszonnyolcadik napig éltet a remény. Orvosi és fizikai értelemben is egészséges és érett vagy, méhed készen áll az új élet befogadására és kihordására. Az áldott állapot mégis késik, mert periódusonként ismétlődik ugyanaz, egyetlen csík a terhességi teszten, újra és újra a… Tovább »

Te tudod, nekem nem kellett volna még megszületnem akkor. Próbálták napokon át visszatartani a jöttemet, jobb belátásra bírni, hová, hová kisasszony, hiszen még van több mint hat hét, e csodás világ megvár, fel is készült rád, a júliusi forróság alábbhagy majd, mire te jössz. Anya, Te rémülten, tanácstalanul nézted a szivárgó vért, az alattad lévő tócsát…. Tovább »

Mit akarunk még? Már mindent érzelem nélkül elosztottunk, ingatlan, ingóság helye mind írásba foglalva, lefektetve, ellenjegyezve. A szívfájdalom mértéke az nem emelhető ki, nem szedhető dőlten vagy vastagon, nem is definiálható. Rángatjuk gyermekünk vékony karját két ellenkező irányba. Kötélhúzó verseny ez? Ki lesz a győztes? Kinek a neve kerül fel a büszkeségtáblára? Ki veregetheti meg… Tovább »

A fantáziabarát hívatlan vendég volt, mégis több évig maradt a kisfiam mellett hűséges társként. Hirtelen toppant be gyermeki fantáziájának szivárványkapuján. Ha jól emlékszem négyéves lehetett és éppen egyedül játszott, de valóságos párbeszédet folytatott valakivel. Csak suttogva beszélt, halkan, de a beszélgetés olyan bensőséges volt, hogy önkéntelenül is hallgatni kezdtem. Egy kislány érkezett hozzánk. Valójában tisztában… Tovább »

– Drágám, nem láttad a “Hogyan éljünk 120 évig című” könyvet, amit a múlt héten vettünk? – Ja azt?! Kidobtam! – Kidobtad?! De hát miért? – Mert rajtakaptam anyádat, hogy azt olvasgatja… Szegény Mama bele van szorítva a sárkány nevű negatív előítélet kategóriába. Miért van az, hogy néhány nő (és persze férfi, de a téma… Tovább »