Eszter élete

Egyféle út

Június volt, fojtó és nehéz  orgonaillat. Úgy nehezedett a mellkasára, mintha figyelmeztetné, sürgetné. Nemsokára itt az idő. Nem érzett félelmet. Harmadjára történik mindez és most már utoljára. Éppen ezért megélni akarta. Már nem olvasott szakirodalmat, mindent tudott. Ösztönösen akart benne lenni élete filmjének ebben az epizódjában, nem volt koreográfia, mégis tudatos maradt. Kilenc hónap ösztönös… Tovább »

Csak a most van

A két párhuzamos világoskék csík. Mintha hirtelen a félhomályos fürdőszoba meleg fénybe borulna. Mintha egy tündér varázspálcát suhintana és kezébe adna egy új csodás lehetőséget. Újra anya lehet, újra átélheti. Nincs letiltva, büntetve, örök meddőségre kárhoztatva. A megelőző évben nem adott esélyt a két kis világoskék vonalnak, pedig pár másodperc múlva már erőteljesen kirajzolódtak, sokkal erősebben,… Tovább »

Abortusz…

Nem szülhet neki több gyereket… Nem, neki nem. Elutazunk Máltára, vagy Seychelle-re vagy bökj egy helyre a térképen… Odaviszlek…. Csak ne hagyj el, ne hagyj magamra… Szeretlek… Émelyeg a gyomra már a szavaktól. A ruhái még mindig szétszórva a földön. Félig kiszórva az ablakon. Közben az eső is eleredt, sárban tocsog mind. Takarodj, már el miért nem fogod… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!