A lányom összetört szívét ragasztgatom. Igazítom, javítgatom a mozdulatait, finomítom képlékeny személyiségét, vigyázom törékeny önbizalmát. Amikor ő alkalmat ad rá, és amikor alkalmat ad rá a keszekusza életünk. Mert egy egyáltalán nem sablonos életmenetből próbálunk elfogadhatót alakítani, és szándékosan kerüljük a szívtépő emlékeket, elhessegetjük, másra tereljük a szót. Olyan, mint amikor egy paralízises túl van az… Tovább »

Vannak életszakaszok, amikor egy nő hagyja, hogy életéből kivesszenek a színek. Ő maga is erőtlenné, színtelenné válik, mozdulatai lelassulnak, mert pontosan az veszett el, ami magára vonzhatná a tekinteteket. Lényét diszharmónia uralja, szándékosan megfakult, kikopott, fáradt, vagy sötét színekkel satírozza önmagát, az élénk, fénylő és ragyogó színskála palettát a fiókos szekrény mélyére rejti. Kivész belőle… Tovább »