Ülnek sorban, egyiküket sem ismerem, mégis, mintha mindegyikük arcán ugyanazok a vonások ismétlődnének, csak mindig máshol jelenik meg az ismerős motívum. Közel érzem őket magamhoz, azt mondják, mind mérföldkövek az életemben. Nem emlékszem rájuk, mégis, mintha arcuk térképe bevésődött volna a tudatomba, mintha a korai bevésődés során vonásaik jelentettek volna biztonságot. Nem idegenek, most mégis… Tovább »
Átírjuk a múltat
Ülnek sorban, egyiküket sem ismerem, mégis, mintha mindegyikük arcán ugyanazok a vonások ismétlődnének, csak mindig máshol jelenik meg az ismerős motívum. Közel érzem őket magamhoz, azt mondják, mind mérföldkövek az életemben. Nem emlékszem rájuk, mégis, mintha arcuk térképe bevésődött volna a tudatomba, mintha a korai bevésődés során vonásaik jelentettek volna biztonságot. Nem idegenek, most mégis… Tovább »

Amikor meghívott egy kávéra a benzinkútnál, ott kezdődött minden. Illetve inkább ott, amikor a jegygyűrűdet a tárcádba csúsztattad és nem éreztél lelkiismeret furdalást. Az autópálya pihenőhelyei különös, misztikus megállóhelyek. Mész, haladsz, száguldasz az úton, aztán jön egy pihenőhely, találkozol valakivel és innentől bárki lehetsz. Nem is számít, hogy valójában ki vagy, senki sem kérdezi. Úgyis…
Február volt, de akkora hó, hogy nem lehetett behajtani az utcánkba. Messziről figyeltem őt, néha az ablakból, néha a ház elől, amikor a havat lapátoltam és a saját autómat próbáltam kiszabadítani a sűrű hópaplan alól. Napok óta csak zuhogott a sűrű, tapadós hó. Néha előfordult, hogy megszólítottam. – Holle anyó úgy tűnik abba sem hagyja márciusig……
Hogyan lesz egy tanítónőből escort lány? Már nem tudja visszaidézni pontosan hogyan történt. Nem is akar visszaemlékezni, a jelenben él. Nem beszél a múltjáról senkinek és nem tervezget jövőt. A múlt emlékeivel és szereplőivel megszakította a kapcsolatot, jelenlegi életében pedig senki nem tud róla semmit.A múlt emlékei közül egy azonban kísérti a kezdetektől. Kislányként a…
Ha megpróbálná visszaidézni, milyen érzések kavarogtak benne a baleset előtt, azt mondaná szomorú volt, zavart és bizonytalan. De amit magának is elmulasztott akkor bevallani, az egyetlen nyugtalanító, torkon ragadó érzés volt, és kíméletlenül szorongatta a mellkasát. A félelem volt. Nem akarja újra átélni ez az érzést, nem akar emlékezni, töredékét sem akarja átélni. Ült a kocsiban…
Elkészült. Arcán tökéletes smink, haja laza hullámokban, lábán a pántos fekete tűsarkú, csípőjén feszül a hátul kivágott selyemruha. Vörösre lakkozott körmök simítják a ruhát derekán. Kezében a nemrégen ajándékba kapott táska, visszaemlékszik, ahogyan felemás érzésekkel bontogatta a csillámló díszcsomagolást, orrában érzi még a finom bőr illatát. You’re beautiful… Gyönyörű vagy… A férfi csillogó szemekkel őt nézi….