Ideje kidörzsölni az álmot a szemetekből. Igazi megtalálása kipipálva, esküvő kipipálva, és azt hittétek jöhet a téli álom? Feleséggé hibernáljátok magatokat egy életre, olyanok lesztek, mint kiüthetetlen sakkfigurák, a státusz örök és megdönthetetlen, határozatlan időre szóló kinevezés, arany tagság. Néhányan, és tisztelet a kivételnek, akkor is férjhez mentek, ha jövendőbelitek arcában már nem igazán látjátok… Tovább »

Ülnek sorban, egyiküket sem ismerem, mégis, mintha mindegyikük arcán ugyanazok a vonások ismétlődnének, csak mindig máshol jelenik meg az ismerős motívum. Közel érzem őket magamhoz, azt mondják, mind mérföldkövek az életemben. Nem emlékszem rájuk, mégis, mintha arcuk térképe bevésődött volna a tudatomba, mintha a korai bevésődés során vonásaik jelentettek volna biztonságot. Nem idegenek, most mégis… Tovább »

Szerintem, ne mondjuk el senkinek, hogy elvégeztük azt a boszitanfolyamot. Kezdő szintig jutottunk, várható volt, tudod mit, ne is haladjunk feljebb. Ugyanis nincs több színes gyertyám, kilenc szál rózsát sem tudok prezentálni.  A férfid hajtincsét, amit a “házi mágiához” vágtál le, véletlenül belekotortad a reggeli maradékával együtt a szemetesbe. Na szép. Pedig nem semmi kihívás… Tovább »