Ideje kidörzsölni az álmot a szemetekből. Igazi megtalálása kipipálva, esküvő kipipálva, és azt hittétek jöhet a téli álom? Feleséggé hibernáljátok magatokat egy életre, olyanok lesztek, mint kiüthetetlen sakkfigurák, a státusz örök és megdönthetetlen, határozatlan időre szóló kinevezés, arany tagság. Néhányan, és tisztelet a kivételnek, akkor is férjhez mentek, ha jövendőbelitek arcában már nem igazán látjátok… Tovább »

Mielőtt végleg elvágnánk emberi kapcsolataink fokozatosan rongyosra foszlott szálait, igen ritkán fordul elő az, hogy bármilyen önismereti könyvben fellapozzuk a saját adott életszakaszunkra vonatkozó fejezetet. Ha mégis bebiflázzuk a válás, a szakítás, és a gyermekvédelem című részt, és elméletben felkészültünk a gyakorlati vizsgára, minden jó szándékunk ellenére csak botrányosan és a lehető legtöbb léleksérüléssel tudjuk… Tovább »

Nézed, fürkészed az arcomat, ahogyan alszom. Lelkem ablakai bezárva, csak öntudatlan vonásaim beszélnek hozzád. Pilláim alá férkőznél legszívesebben, hogy megtudd, benne sétálsz-e az álmaimban, mindenek fölé helyezve még mindig szerepelsz-e bennük, és a fekete-fehér semmitmondó képekből csinálok-e még szivárványragyogást. Mi mindig kiszínezzük, ami elszürkült. Távol kerülünk, hajszálon múlik, hogy elengedjük egymás kezét, mintha szándékosan taszigálnálak… Tovább »

Ülnek sorban, egyiküket sem ismerem, mégis, mintha mindegyikük arcán ugyanazok a vonások ismétlődnének, csak mindig máshol jelenik meg az ismerős motívum. Közel érzem őket magamhoz, azt mondják, mind mérföldkövek az életemben. Nem emlékszem rájuk, mégis, mintha arcuk térképe bevésődött volna a tudatomba, mintha a korai bevésődés során vonásaik jelentettek volna biztonságot. Nem idegenek, most mégis… Tovább »

A pillanat, amikor rájössz, hogy a szíved a józan ész elé furakodott, és onnantól ő a parancsnok, az felbecsülhetetlen. A szív mondhatni önkényúr, mindenkit határozottan maga mögé utasít, te pedig hihetetlen szabadságot érzel. A szíved pillekönnyű, új kezdet érkezik rózsaszín, szálló lufikkal, és újratöltött szerelmi életed személyesen üdvözöl téged, kezében a neved, egyenesen téged vár…. Tovább »

Miért van, hogy kapcsolatainkat csak kétféle módon kategorizáljuk? Azonnal felcímkézzük és bedobozoljuk, gondolatban készítünk egy jó és egy rossz emlékdobozt, és elégedetten hátradőlve időnként nassolunk a régen elmúlt és eltemetett szerelmek emlékdobozából, mintha csak különleges vagy éppen bizarr ízű bonbont kóstolnánk újra és újra. Valamilyen régi, nagyanyáink által tanított beidegződés szerint, a párkapcsolati csendek és a… Tovább »

Szerelem, vagy szenvedély-e ez, amit érzünk? Áltatjuk magunkat, búvóhelyet keresünk, ahol „hegyes fogakkal” marjuk egymás ajkát, elvesszük, ami kell, aztán továbbállunk. A másik ember csupán eszköz, túlélési stratégia, megkönnyíti a hétköznapokat, ellazít, feszültséget old, energiával tölt fel. Kezel minket, mert a magány és az elköteleződésre való képtelenségünk, vagy a kimondatlan párkapcsolati magány csúnya, fekélyes, elvakart sebbé… Tovább »

Ha azt mondom, nem tudok nélküled élni, akkor ez azt jelenti, létfenntartásomhoz nélkülözhetetlen tartozékom vagy. Lélegeztető készülékem vagy, oxigénpalackom, és mindezzel együtt a nem tudok nélküled élni síró, vigasztalan idegesítő nyöszörgésbe fordul. Lelki köldökzsinórom vagy, ami örökre elvágatlan, és én mohón kortyolom a rajta keresztül áramló kalóriadús szerelmet. A nem tudok nélküled élni azt sejteti, nélküled nem… Tovább »

Szeretsz vagy birtokolsz? Ha valóban a kincsed vagyok, úgy tarts, mintha bármikor elröppenni készülő pillangó lennék a tenyereden. A tudat, hogy szabadon dönthetek, engem is szabaddá tesz, ezért maradok. Gyönyörködsz bennem, színes egyéniségem újra és újra meglep, magával ragad. Tiszteled és szereted bennem, ezt az autonóm, teljes behódolásra alkalmatlan nőt. Ezért nem szánsz nekem gombostűre tűzött,… Tovább »