Kizuhanni abból a száguldó vonatból, nem volt nagy fájdalom. A szívemen lévő taposás nyomok és horzsolások erősebbek voltak, és minden gondolatmenet kezdetén belesajdultak egy nagyot. Figyelmeztettek, mint egy vészcsengő, na nehogy ellazulj már, nincs vége a szerelem-bulinak, foltozd be azt a tátongó lyukat rajta, mert minden mozdulatnál továbbszakad majd. Vagy pedig varrd el, egyszer és… Tovább »

A lakóparkok a huszonegyedik század briliáns találmányai. Míg a szocreál panelerdők szomorú-szürkén emelkednek a magasba, addig a lakóparkok színes, kaotikus, egymás hegyére, hátára épülő összevisszaságban terjeszkednek horizontálisan. Elmés építész fejből pattanhatott ki az ötlet, zsúfoljunk be egy kilenc vagy hat lakásból álló úgynevezett társasházat, egy akkorra területre, ahol eddig kizárólag különálló családi házak épülhettek. A… Tovább »

És hány szerepet játszom még el akarva vagy akaratlanul? Ülök az életem aprócska öltözőjében, és sorra váltják egymást a kosztümök, amiket felpróbálok. Valaki megsimítja a hajam, az arcát nem látom, élesen szemembe világít egy lámpával, gondosan kisminkel. Ne aggódj, az Élet mindig hagy időt átöltözni, mondja biztatón. De mi van, ha nem? Mi van akkor,… Tovább »

Az együtt eltöltött reggel nappali fényben láttat mindent. Nem húzok arcomra sminkálarcot, rajta hagyom az álom barázdáit, és a lepedő nyomát. A hajam is kócos, így láss, így ismerj meg. Mert nem vagyok istenség, vagy misztikus lény, ember vagyok, és a nőiségemen túl inkább ezt figyeld, ezt tanulmányozd. Van a lelkem bonyolult csillagrendszerében bőven felfedezni… Tovább »

A kagylóhéjban régen még igazgyöngyöt találhattunk, és lüktető, lélegző élet volt benne. Mára élettelen, száraz, és üres. Lecsukható még a teteje, a látszat fenntartható, és ha valaki feszegetni szeretné, mi zajlik odabent, mindent megteszünk, hogy ne láthasson senki a zárt, még tetszetős héjakon túl. A kirakatélet egy ideje már működik, és valójában több energiát fektetünk a… Tovább »

A nyíregyházi Hölgykoszorú kikéri magának, ők nem asszonykórus. Nem lépnek fel mindenféle falunapon, hurkafesztiválon vagy szőttesnapokon, mert a Hölgykoszorú már megválogatja, mihez adja a nevét. Kétszázötven kilométert utaztam, hogy halljam és lássam őket, és külön megnézzem köztük az anyukámat, aki elmondása szerint, csak nekem énekelt, és igaz, hogy néha nem tudta a szöveget, de bájosan… Tovább »

A szerelemfantomkép egy özönvízszerű esős délutánon született. A kislámpa fénye alatt egy félig összegyűrt rajzlapon nem testet öltött, csak arcot. Mert megrajzolta őt. A férfi áthatóan és élesen nézett, mély értelmet és rengeteg időtlen üzenetet közvetített a tekintete. Nem photoshoppolt és a legideálisabb szögből fotózott celeb kép volt, amin a csajok csöpögnek, hanem egy valódi… Tovább »

Talán már véget ért egy életem, és én észre sem vettem. Veled kellene újat kezdenem, de nem mozognak a tagjaim, nem indulok el. Talán mert azt hiszem, párkapcsolatban élni olyan, mint elnyerni egy érdemrendet, és kikerülni valamilyen büszkeség táblára. Miért hiszem, hogy alkalmatlan vagyok rá? Minden adottságom megvan hozzá, érzelmileg érett vagyok, a szívem kapui… Tovább »

Néha megtörténik, hogy egy negatív energiákkal feltöltött hely nyakra tapadó vérszívóként, fojtogatóan zárul körénk, valósággal megbénít bennünket. A miliő, amiben élünk számtalan múltbeli emléket, így mozdulatot, sokkhatást, indulatot, fájdalmat és hiányérzetet szív magába. Ha végignézel a helyen, egy valóságos emléknapló elevenedik meg, ahol életed szereplői újra színre lépnek, ha akarod, ha nem, tudatalattid újra lejátssza… Tovább »

A lányom összetört szívét ragasztgatom. Igazítom, javítgatom a mozdulatait, finomítom képlékeny személyiségét, vigyázom törékeny önbizalmát. Amikor ő alkalmat ad rá, és amikor alkalmat ad rá a keszekusza életünk. Mert egy egyáltalán nem sablonos életmenetből próbálunk elfogadhatót alakítani, és szándékosan kerüljük a szívtépő emlékeket, elhessegetjük, másra tereljük a szót. Olyan, mint amikor egy paralízises túl van az… Tovább »