Elhidegülni…

Elhidegülni valakitől olyan, mint amikor valakit a sorsára hagysz. Amikor betapasztod a füled, ha valaki segítségért kiált. Ha rázárod az ajtót egy síró gyerekre és hidegen hagynak az igényei.

Ha kihűlni hagysz egy szerelmet, olyan, mintha magára hagynál egy haldoklót. Ha nem akarod őt visszavágyni az élők közé, és nem akarnál összeroppanni a fájdalomtól, hogy ő már nem lesz neked. Ha meg sem próbálod visszahozni őt, nem fogod a kezét, nem búcsúzol el tőle. Nem teszed könnyebbé számára, hogy itt hagyja ezt a világot. Ilyenkor a szerelmet sorsára hagyod, hagyod haldokolni, végül végleg elmúlni. Érzéketlen lélek kell ahhoz, hogy végignézd valaki halálát és ne avatkozz közbe. A szerelem megérdemelné az újraélesztést, vagy legalább azt, hogy megpróbáld. Hogy kétségbeesetten, minden lelkierődet összeszedve fújd bele az életet jelentő energiát, tölts bele létezést és figyeld az életjeleit.

Nem sétálhatsz el. Lelked lemerült akkumulátorát, kiürült szeretetáradat nem töltheted fel azonnal máshonnan, más forrásokból. A melletted lévő, segítségért kiáltó, halódó szerelem jelenléte mindig ott lesz a tudatodban, visszavet majd, elgyengít, lemerít. A pillanatnak fogsz élni, de nem helyezheted magad kívül tartósan saját világodon. Vissza kell térned oda, ahol szerelem kérdőn néz rád, magyarázatot vár, és némán kéri, tegyél érte valamit. Vagy tegyél meg mindent azért, hogy újraéleszd, és újra megtöltsd tűzzel. Vagy mondj le róla, engedd el, zárd le a szemét és add meg neki a végtisztességet. De ne hagyd a sorsára. Ne nézd végig, ahogy meghal. Úgy, hogy közömbösen mellette éled a mindennapjaidat és nem teszel semmit.

Van úgy, hogy a másik ember nem akarja, hogy újraéleszd a szerelmet. Ő már lemondott róla, hamarabb, mint Te. Bezárta a szívét, tekintete kifejezéstelen. Már nem lát meg Téged, nem ismer fel. A szavaidat sem érti. Nem több, mint egy melletted vegetáló, mindennapi rutinját gépiesen elvégző test. Egy test, ami melletted lélegzik, néha semmiségekről kommunikál veled. De már nem látsz lelke mélyére, nem is akarod már erőszakkal lerántani az álarcát. Mögötte sem rejtőzik semmi. Elvesztetted, anélkül, hogy elbúcsúzott volna. A testét mégis ott hagyta melletted, mert gyáva elhordani onnan. Nincs elég bátorsága dobozba csomagolni a múltat és az emlékeket, nincs bátorsága elmenni. Ezért meghagyja neked a kihűlt, hideg, lélektelen testét, de nem engedi, hogy hozzáérj, felmelegítsd, életet lehelj bele. Ennek semmi értelme.

Van úgy, hogy megteszel mindent, mégsem tudod újraéleszteni a szerelmet. Engedd az útjára szép szavakkal. Köszönd meg azt, amit adott neked.

És helyezd el őt valahol, az emlékek polcán.