Vannak dolgok, amikről nem írunk és nem beszélünk. Bezárjuk őket múltunk képzeletbeli színes dobozába, a kulcsot jól elrejtjük, ne találja meg senki. Kezdetben a kulcsot is el akarjuk veszíteni és nem találni meg soha többé. Nem lett volna jó így. Titkaink dobozát időnként le kell porolni és fel kell nyitni. A titok már kimondatlan és… Tovább »

Amikor meghívott egy kávéra a benzinkútnál, ott kezdődött minden. Illetve inkább ott, amikor a jegygyűrűdet a tárcádba csúsztattad és nem éreztél lelkiismeret furdalást. Az autópálya pihenőhelyei különös, misztikus megállóhelyek. Mész, haladsz, száguldasz az úton, aztán jön egy pihenőhely, találkozol valakivel és innentől bárki lehetsz. Nem is számít, hogy valójában ki vagy, senki sem kérdezi. Úgyis… Tovább »

Mindegy, hogy régen történt-e, vagy mostanában. Amíg élsz, vissza fogod tudni idézni, hogy milyen volt. A pillanatra is emlékszel, amikor megittad a keserédes, lassan ölő bájitalt, a pillanatra, amikor már nem tudtál és nem akartál nemet mondani, dehogyis akartál. Kortyoltad a mérget, sőt kértél belőle még egy pohárral, aztán még eggyel és abba sem bírtad hagyni…. Tovább »

Egész évben láttam azt a városszéli domboldalt, ott mentem el autóval. Aztán kitavaszodott és én rengeteg sűrűn növő napsárga nárciszt láttam ugyanazon a domboldalon a napba nézve virítani. Mennyi türelmes emberi kéz ültethette el a hagymákat ősszel, egész idő alatt elképzelve a képet, milyen csodálatosan szép lesz a látvány az útról. Egyik évben különösen hosszú… Tovább »

“Pistike, mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Télen medve, nyáron tanár.” Beszűkült agyú, igénytelen, inkompetens, részrehajló, nem vették fel sehová, ezért elment tanárnak, szerencsétlen lúzer, de meg is érdemli. Félelmetes Hitler és Antikrisztus kombináció, megfélemlítő, lealázó szuperior komplexusos élő szövet a fémvázon. Csak az időjárás viszontagságai ellen ölt magára ruhadarabokat, a dzsörzéblúz egy hetes rajta… Tovább »

Június volt, fojtó és nehéz  orgonaillat. Úgy nehezedett a mellkasára, mintha figyelmeztetné, sürgetné. Nemsokára itt az idő. Nem érzett félelmet. Harmadjára történik mindez és most már utoljára. Éppen ezért megélni akarta. Már nem olvasott szakirodalmat, mindent tudott. Ösztönösen akart benne lenni élete filmjének ebben az epizódjában, nem volt koreográfia, mégis tudatos maradt. Kilenc hónap ösztönös… Tovább »