Ott állt ellőttem, feketén-fehéren: jogerőre emelkedett. Úgy állt ott, mint egy pirossal írt figyelmeztetés. Lélekmentorom a kanapén ült, huncutul nézett, majd kicsattant az örömtől. – Most aztán kapd össze magad, lássuk mire vagy képes, innentől Te, egyedül felelsz mindenért. A dualista elnyomásnak vége, ezt akartad, nem? Akkor miért ülsz itt összetörve, emeld fel a feneked… Tovább »

Az interneten át kapott bókokat, vagyis az e-bókokat nem Te kapod, hanem a fotód, amit feltöltöttél. A fotó, ami lehet, hogy kilencvenes években készült rólad. Netán a gimnáziumi tablóképed. Vagy legalább kétszáz méterről készült rólad és Te derékig vízben állsz, vagy annyira a messzeségben pózolsz, hogy piros, figyelemfelhívó karika jelölhetne téged. Az is lehet, hogy… Tovább »

A rosszfiúról szinte semmit nem tudtunk. Ha jobban belegondolok, ugyanannyit tudtunk róla a kezdetekkor, mint a végén. A vége egy jeges zuhany volt, egy brutális arculcsapás, egy hipergyors agymosás, aztán végre megvilágosodtál. A rosszfiú ott állt tanácstalanul a kávékapszulák színpompás rengetegében és nem tudott választani. Mi már feladtuk a reményt, hogy valaha találkozunk ott Clooney-val, úgyhogy… Tovább »

Te is fapadossal utazol? Azt mondod, ugyanoda érsz a végén, minek a felhajtás. Minek a bőrülés, a fullos kiszolgálás? Ahogy visszaemlékszem, az esküvődön elég nagy felhajtás volt, ötszáz ember. A fogadás hol máshol, mint Duna-parti rendezvényhajón, nászéjszaka szemben a luxusszállodában. Az életed menete is ott volt utoljára ötcsillagos. Azóta nemhogy upgradelnél egy jobbra, de házasságod fapados… Tovább »

A férfi után bezáródott az ajtó és ő akkor érezte először, élete szövevényes történetének első kötete itt végéhez ért. Aki olvasta az első kötetet, az biztosan elkezdi a másodikat is. Eszter élete. Valóságos élet, valóságos szereplőkkel. Valódi emberi érzelmekkel, fájdalmakkal, térdre esésekkel, majd ismételt talpra állásokkal. Bármennyire szeretné alakítani, formálni élete történéseit, az eseményekért nem… Tovább »

A “házas-külön él” gyanakvásra ad okot, az “egyéb” egyenesen megrémít, a “házas” meg eltaszít. Csak az elvált és nőtlen nyugtat meg? Aki házas-külön él kategóriára iratkozott fel, egyáltalán nem biztos, hogy tényleg életvitelszerűen így is cselekszik. Néhány férfi nőket meghazudtolóan empatikus, ha ő is érdekelt a történetben, hiszen felismeri, hogy erkölcsileg eléggé megkérdőjelezhető, ha házasként keres társat…. Tovább »

A kis fekete mellett ott áll a gardróbban a kis piros is, ami alapdarab. A kis fekete tüzes, perzselő, nyughatatlan párja. Már önmagában pimaszul és egyben sejtelmesen, visszafogottan hivalkodó. A legegyszerűbb valójában is tökéletesen kifejező, titokzatos és extravagáns. A kis piros elég, ha önmagát adja, minden rafinált szabást, szatén, selyem vagy tüll berakást nélkülözve. Dísztelen,… Tovább »

Nem érted? Nem működik. Hiába gyújtottam fehér színű gyertyát. Egyébként nem is értem, miért fehér kell. Tudom, ne mondj semmit. Negatív gondolat. Bizalmatlanság. Gyanakvás. Hessegessem el őket, nincs helyük a fejemben. Mind a Te szavaid. Szóval, meggyújtottam a fehér gyertyát, amit egyébként alig találtam meg. Relaxációs zene nem volt, kissé túlzásnak éreztem. Mély levegőt is vettem,… Tovább »

” Honnan tudod, hogy szeret téged? Mert ismeri a legrosszabbat rólam és elfogadja. Hát ezért.” Mert mindent tud rólam, a legrosszabbat, a legdémonibbat is, a  legsötétebb óráimban is látott. Titkaim őrzője és ezért nem vár viszonzásul semmit. Nem fordítja ellenem, nem von kérdőre. Ő volt, aki kihúzott az autóból a baleset után. És ő volt,… Tovább »

Legyél kecses, vágtázó őzsuta. Meghódítani való. Vetesd észre magad, felejtse rajtad a szemét. Akarjon megszerezni magának. Eredjen utánad. Vadásszon rád, de könnyű préda ne legyél. Legyél Nő, mint elejteni való izgalmas vad. Képes legyél elhitetni vele, hogy tökéletes vadász. Flörtölj, nevess, akarjon enni, kortyolni belőled. Nem fog tudni mit kezdeni azzal, ha behódolsz neki. Csak… Tovább »