Veszélyben a szíved

Azért így harminc év után bevallhatom, elég kellemetlen volt, amikor az óvodában mással játszottál. Mondhatni fájt. Fekete betűs nap volt a naptárban, csak bolyongtam, nem találtam a helyem. Egy idő után újra visszatértél hozzám, újra velem játszottál, de velem mindig mást, mint vele és főleg máshogyan. Ha nagycsoportosként lehet úgy érezni, izzott körülöttünk a levegő a babaházban, akkor mondjuk ki, így volt. Mi sosem bújtunk a kis ház mögé, mint mások. De ha alvásidőben egymás mellé fektettek minket, kézen fogva aludtunk el és az agyonmosott bolyhos, világoskék takaródból nekem is jutott. Többen figyelték bimbózó majd szárba szökkenő románcunkat, szem – és fültanúja volt annak is, amikor egyszer uzsonnaidőben rendesen megkérted a kezem.

Eltelt harminc év és neked még mindig közöd van hozzám. Karmikus kapcsolat ez, vagy valami olyasmi, időről időre feltűnsz az életem állomásain, kicsit velem utazol, újra izzik a levegő, mint régen a babaházban, aztán újra leszállsz, de nem köszönsz el végleg sosem.Tudom, nemsokára újra látlak. Látlak majd az apád temetésén, aztán a ballagásodon, aztán néhány születésnapodon, olvasok rólad újságokban, látlak a tévében. Aztán látlak az esküvődön, öltöztetem a feleségedet, elővigyázatos vagyok és jót akarok neked, meg ne lásd a menyasszonyt az esküvő előtt, nem engedlek a szobába. Akkor már az én ujjamon is eljegyzési gyűrű, mindenkinek úgy mutatsz be, a legrégibb és legjobb barátod vagyok.

Ülünk a nappaliban a szőnyegen, azt hiszem már mindenkit kidumáltunk a háta mögött. Eljöttél cipőt venni velem, bejöttél a parfümériába, aztán karkötőket próbálgattam, téged akkor sem kellett elkülönítőbe vinni vagy újraéleszteni, mint a legtöbb pasit. Nézlek most, már az első üveg bort majdnem megittuk, de ez így szokott lenni. Nézem az ősz szálakat a hajadban, sármossá tesznek, tetszik. Ülünk a szőnyegen és összetört házasságod szépséges és kevésbé gyönyörű darabjait illesztgetjük össze nagy egyetértésben. Nem biztos, hogy csak a mi dolgunk ez, mi mégis kivesézzük, analizáljuk, okokat és pszichológiai hátteret keresünk. Jól megy, kicsit el is túlozzuk, mert a hajammal játszadozol közben.

Az én véleményemre vagy kíváncsi, a női oldalra, a feminin vonulatra, még jó, hogy itt vagyok neked. Annyira ismerlek már, tudom mit fogsz kérdezni, ki sem kell mondanod. Azt is tudom, bevillant az a tíz évvel ezelőtti csók. Barátok nem csókolóznak. Tudjuk. Akkor abba sem bírtuk hagyni. Aztán  valami koncertről részegen felhívtál és újra szerelmet vallottál, mint régen az oviban uzsonnaidőben. Akkoriban volt az esküvőm, biztosan ez motivált ebben a szenvedélyes tettben. Akkor úgy éreztem, ideje hogy leváljunk egymásról. Már ritkábban találkoztunk. És hogy is mondtuk? Csak családilag. Extrák nélkül. 

Illesztgetjük a darabokat, talán összeáll újra egységes egésszé és te hazamehetsz. Sosem lesz olyan, mint volt, de minden darab a helyére került. Nem akarom, hogy boldogtalan legyél. A menyasszonyt nem láttad az esküvő előtt. Láttam, ahogyan boldogságtól átszellemülten öltözött. Volt rajta kék harisnyakötő is, a gyöngyös fülbevalót tőlem kapta kölcsön, volt rajta régi is és új is. Annyira készült, minden hagyományt betartott, amit csak lehet. Úgyhogy menj most haza, tart, ameddig tart a ragasztás. Sóhajtasz, szedelőzködni kezdesz. Hívok neked taxit. Ha téged látlak, veszélyben a szívem. Mindig ezt mondod. Tudom, most kicsit megszakítjuk az utazást megint. A kapuban átölelsz, a számat csókolnád, elhúzódom. A legrégebbi és legjobb barátod vagyok, emlékeztetlek. De ha téged látlak, veszélyben a szívem.

Tudom őrültség, de alig várom a következő állomást.