Magadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Számtalanszor felemeltem már azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba. Te nem akartad észrevenni. Tudod, megbékélhetnél már velem. Elengedhetnél, utamra bocsájthatnál. Gyújthatnál fehér színű gyertyát, égesd el a nevem. Vizualizáld, hogy egy gödör mélyén vagyok. Dobd el a göröngyöt, búcsúzz el.
Te ehelyett vudubabát készítesz és én akkor is érzem a szúró, hasító fájdalmat, ha nem vagyok a közeledben. Összeroskadok, halkan suttog a szám, feladtam, nem emlékszel? Akkor már nem fair a játék. A csomagom összepakolva, a taxira várok, bár ne szúrnál belém az elkövetkező percekben. Egy ideig még ott marad az illatom a házban, a hosszú hajszálaim a fésülködőasztalnál. Ott marad a kezem nyoma a kertben, a virágcserepekben, a feldíszített ablakokban. A női kezeim nyoma.
Te majd kiszellőztetsz és újrafested a falakat, de sokáig képtelen leszel elfelejteni, hogy valaha azok között a falak között lélegeztem. Magadhoz ölelsz, markolod a hajamat, kontrollt veszítesz, a számat keresed a száddal. Öklömmel püfölöm a mellkasodat, miért nem érted meg, aláírtad a szabadulólevelemet, el kell engedned. Nem tudni, mikor leszek képes újra bízni. Védőöltözetben vagyok, a védőoltást is megkaptam. A szívem körül is védőburok. Nem hatol át rajta szó, emberi érintés, simogatás. Most csak az ajtót lesem. Olyan vagyok, mint ugrásra kész, megriadt állat.
Kérlek, engedj el.
Csináltál nekem egy otthonnak látszó helyet. Tettem bele színeket, ott van a kezem nyoma a virágcserepekben, a feldíszített ablakokban. Miért nem látom akkor benne önmagamat? Miért látom a te kezeid nyomát ehelyett? Olyanná lettél, mint egy főbérlő, háziúr, időnként kérnéd a jussodat. Lecseréltettem a zárat. Nincs az a nyomkövető, ami felderíthetné hol vagyok. Hangom, mozdulataim, életem nem rögzítheti semmi már. Nem jut el hozzád egyetlen információ sem rólam. Leváltam rólad. És ha elhagyom végre az otthonnak látszó helyet, akkor leszek végleg, hivatalosan szabadlábon. Lerázom az összes rám aggatott béklyódat és poloskádat. Szabad leszek.
Ezért ideje, hogy békét köss velem és elbúcsúzz. Égesd el a nevem. És nézd végig, hogyan szálldos a levegőben szerteszét a sok megsárgult papírszelet.
