Köztudott, hogy egyes férfiak néha túlbecsülik önmagukat. Tévesen azt gondolják, hogy elegendő a túltengő tesztoszteron és maximumon járó potencia, a női nem máris elégedett sóhajjal nyugtázza e csöppet sem nagy erőfeszítést igénylő állapotot. Sajnos olvasatukban a férfiasság fogalma egyenlő a szexuális teljesítőképességgel. Pedig nem szabadna abban a kényszerképzetben élniük, hogy kizárólag a nemzőképesség, vagy a… Tovább »

Aki elment nem vitte magával a napot. Nem sötétített be, nem takarta le a bútorokat porvédő leplekkel, nem kapcsolta le a villanyt maga után és nem dobta be a folyóba a kulcsot, hogy soha többé ne érhessen el hozzám. Nem kapcsolta be a riasztót sem a házban, hogy összerezzenve, fülemet befogva viseljem el a süketítő… Tovább »

Sosem szerettem egyedül utazni. Minden utazás előtti éjjelen nyugtalanul aludtam. Rendet raktam a gardróbban, kiszórtam a nem odaillő dolgokat a táskámból, rendszereztem, kivel és belül, fejben és lélekben, szépen magamra öltve az egyedül utazó, és csak önmagára számító utas talpig nehéz felelősségét. Magamra vettem, belebújtam, bár egyáltalán nem tetszett, olyan volt, mint egy huszonnégy órás… Tovább »

Az igaz szerelem a legélesebb és legőszintébb tükör, ami a legszebb, legtitkosabb és önmagam által is ismeretlen arcomat mutatja. Van úgy, hogy nem tetszik az az arcom. A tekintetem zavart, arcom felhős, gondterhelt, csupán megfelelni akarok, nem találom önmagam. Olyankor úgy érzem, csupán szolgáltatok, jó szót, ölelést, simító érintést. Én vagyok az éjszakai fény, az oázis… Tovább »

Vegyünk most górcső alá két személyiségtípust és lássuk, hogyan boldogulnak a párkapcsolati problémamegoldás sűrű, rengeteg erdejében. Megtalálják a kivezető utat, a tisztást, ahol végre tartós boldogságra találnak? Félre tudják-e rúgni a jelentéktelen, semmitmondó, említésre sem érdemes összetűzéseket, amelyekkel csak a napokat mérgezik, és az időt pazarolják? Vizsgáljuk meg közelebbről Szövegládát. Nem egy alvó baba típus,… Tovább »

A szívemben már régen karácsonyt rendeztem, úgy november környékén, amikor először megjelentek a hógömbök és a sztaniol angyalkák. Ekkor még nyugodt és várakozó voltam. Elképzeltem, hogy mindent időben megvásárolok, no stress, no para, last christmas I gave you my heart és Ica kérlek, fáradj a kasszához a háundemben, minden ugyanaz, évről évre semmi nem változik,… Tovább »

Mit jelent megbocsátani? Ez is valami olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Mint a megszelídíteni, érdek nélkül kapcsolatokat teremteni, és a nemkívánatos emlékeket szándékosan hátrahagyni. Megbocsátani egyszerűbb, mint gondolnánk. Csak leülünk és elkezdjük kiszedegetni a töviseket a szívünkből, pontosan úgy, ahogyan a ruhánkba ragadt szamárkórót választjuk le egyenként magunkról. Bár kissé hosszadalmas és időigényes művelet,… Tovább »

Valaki jöjjön. És rázza ki a lelkemből a port, mintha elhagyott szobában régen vigyázban álló díszpárna volna. Engedje be a fényt az ablakokon, húzza szét a nehéz függönyöket, hadd nézzem, hogyan táncolnak vidáman a porcicák a beáramló napsütésben. Szűnjön a dohos, áporodott mozdulatlan vegetáció szaga, ma felkelek és járok, engedem hadd csókoljon szájon az élet…. Tovább »

A féltékenyek szívét vasmarokkal szorítja össze a kegyetlen, ösztönös érzés. Nem lehet hibáztatni őket érte. A féltékenység érzése mindannyiunkban megbújik, mint egy, már egyszer megkapott fertőzés, ami lerombolta lelkünk immunrendszerét. A féltékenység ott él bennünk, elrejtőzik mélyen az idegpályáink mentén, alvó, alattomos, bármikor kitörni készülő állapotban. Élethosszig hordozzuk, és nem tehetünk ellene, ha valaha felszínre… Tovább »

Életünk egyes szakaszaiban csupán vendégek vagyunk. Meghívót kapunk, és élünk a felkínált lehetőséggel, örömmel és reményekkel telve lépünk be az új, megtalált életünk ajtaján és akkor sem rettenünk vissza, ha odabent furcsa szeánsz, arctalan, lélektelen álarcosbál folyik. Akarattal arcunkra rajzolt mosollyal élvezzük a partyt, idegenek szegődnek mellénk, akik attól a pillanattól fogva barátainknak mondják magukat…. Tovább »