És Te? Megtaláltad már az igazit? Még keresem az igazit. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy ő lesz az igazi. Annyira sajnálom, pedig minden jel arra mutatott, hogy ő lesz az igazi. Ismerősek a fenti mondatok? Az igazi megtalálása esetenként valóban hasonlatos egy női misszió teljesítéséhez. Mintha az igazi megtalálása nő létünk első alapvető… Tovább »

A történet még arra az időszakra tehető, amikor valamilyen belső kényszer és tartós gyengeség miatt úgy érezte, adakoznia kell a férfiaknak. Éjjel nappal nyitva tartó, nonstop szolgáltatásnak képzelte magát, egy odaadó és befogadó piroslámpás háznak, egy menedékhelynek, oázisnak, ahol férfitest és férfilélek egyaránt nyugalomra találhat, majd feszültségmentesen távozhat. Képtelen volt nemet mondani, és igazából meg… Tovább »

Összeszokottan táncolunk, puhán körülölel a levegő, a veled eltöltött évek rám fonódnak, mint gondoskodó, biztonsággal tartó polipkarok. Száz karod van, mert ha egyet lefejtek magamról, ott van a többi, ami megtart. Elengednélek, és kapaszkodnék beléd, beszélnék, megnyilvánulnék és kiállnék magamért. Egyedül is táncolnék. Tudom egyedül is tartani magam, bizonygatom elszántan, ellöklek magamtól, aztán mégis úgy szeretném,… Tovább »

Művészetimádó milliomosnő, művészek mecénása, biszexuális, műgyűjtő királynő, extravagáns szipirtyó. Ilyen és hasonló jelzőkkel illetik a több, mint száztíz éve született Marguerite (Peggy) Guggenheim-t, aki korának egyik legjelentősebb műpártolója, egyben legkülönösebb, és legizgalmasabb életű asszonya volt. A Guggenheim múzeumok szerte a világon, így New Yorkban, Las Vegasban, Bilbaoban és Berlinben, valódi építészeti műalkotások, De a Velencei… Tovább »

Rá kellett döbbennem, én egy igazi átváltozó művész vagyok. Bámulatosan változtatom az alakomat, évről évre, mintha updatelt Barbamama lennék, akinek csuda módon nyúlik teste és meg is változik. Az átváltozás nálam tendencia évek óta, leesik tőle az áll, és rég nem látott családtagok haladnak el mellettem köszönés nélkül. Ennek egyetlen oka van, és ez a… Tovább »

Igazából fogalmunk sincs, végül is ki vagy mi adja le nekik a távolban a jelzőfényt. Hogyan kapják a harmadfokú riasztást, elég mókából, vége a bulinak, ideje visszatérni a tisztes családi élethez? Ideje újra belebújni a férj és a családapa szerepébe, ideje meccset nézni hétvégén, ideje lenne újra négyre odaérni a suliba, szülői értekezletre kell járni,… Tovább »

Gyáva-e a családi terror áldozataként élő nő, aki nem képes elhagyni börtönőrét? Aki először elvisel, majd kivár, húzza az időt, közben igyekszik felépíteni egy merőben új ént, újratervezi, újraformálja, majd megvalósítja új önmagát.  A bántalmazott nő is szakaszokat él át, előbb tapogatózva, bátortalanul halad, mert sötét alagútban vesztegel, nem is látja a fényt. Aztán előrehaladva,… Tovább »

Meddig akarom ezt csinálni?  Meddig akarom a semmibe suttogni ezt az alig hallható segélyhívást? Meddig viselem el, miből merítem az erőmet, hogyan marad türelmem? Meddig akarok várakozni arra, hogy a férjem tékozló fiúként végre hazatérjen hozzánk? Olyan vagyok, mint egy becsapott gyermek, akinek egyfolytában ígérgetnek, de soha nem teljesítik azt. Annyira belefásulok a csalódás szériába,… Tovább »

A szép, szomorú nők mind újra királynők lehetnének. Magukat már eleget sajnálták, ezért jobb híján, egymás sorsán sajnálkoznak, felhördülnek, visszahőkölnek, hitetlenkednek és megrökönyödnek. Jobb így, jobban telik az idő, nem jut idő saját sorselemzésre, aminek a végén úgyis fekete macska, villámok, borús égbolt, és összetört tükör az eredmény. Ilyen egyszerű lenne az élet képlete? A… Tovább »

Az első békés születésnapom. Az első születésnap, amikor újjáépült életem díszletei között sétálva nem szorul el a torkom, nem fog el bizonytalanságérzés, vagy mély hiányérzet. Az első békés születésnapom, amikor inkább nem menedéket keresek, és ott húzom meg magam, hogy ne kelljen összetört, első életem maradványait figyelnem, ne kelljen megoldásokon törni a fejem. A születésnapokat eddig… Tovább »