Eszter élete

A férjem mást szeret

Meddig akarom ezt csinálni?  Meddig akarom a semmibe suttogni ezt az alig hallható segélyhívást? Meddig viselem el, miből merítem az erőmet, hogyan marad türelmem? Meddig akarok várakozni arra, hogy a férjem tékozló fiúként végre hazatérjen hozzánk? Olyan vagyok, mint egy becsapott gyermek, akinek egyfolytában ígérgetnek, de soha nem teljesítik azt. Annyira belefásulok a csalódás szériába,… Tovább »

Az én bizalmam, a Te bizalmad

Az én bizalmam, a Te bizalmad. A kezedbe adtam, különösen ritka, törékeny kincsként, ezért óvatosan kezeld, ne érj hozzá durván, ne add át avatatlan kezekbe, főleg ne dobd el. Ne játszd el szerencsejátékon, ne rakd fel tétnek és ne köss rá fogadást. A bizalmat, amit kaptál sokáig én magam szorítottam félve, vigyázva, mert azt hittem,… Tovább »

Készen állsz

Felépítetted magad, készen állsz. Múltad szelektálva, zsákokba rendezve, örökre lezárva. Nem nyitod már fel őket, nem veszel a kezedbe egyetlen darabot sem. Nem szagolsz beléjük, nem temeted bele az arcod, nem hívsz elő emlékeket, nem vágysz vissza. Lesz idő, amikor nehezedre esik majd visszaidézni a vonásait. A hangja tónusára sem emlékszel majd, a kedvenc szófordulataira… Tovább »

Különleges legyél

Az olcsó áru nem tartós használatra termett, senki nem tekint rá büszkén évek múltán is, nem mondogatja, igen, rá érdemes volt várni. Az egyedi darabokból csak néhány különleges példány van. Nem hivalkodnak a kirakatban, mégis elkápráztat a fényük, és a naponta arra sétáló férfi álmodozik, eljátszik a gondolattal, milyen is lenne, ha az övé volna…. Tovább »

Új utakon járok

Ott állt ellőttem, feketén-fehéren: jogerőre emelkedett. Úgy állt ott, mint egy pirossal írt figyelmeztetés. Lélekmentorom a kanapén ült, huncutul nézett, majd kicsattant az örömtől. – Most aztán kapd össze magad, lássuk mire vagy képes, innentől Te, egyedül felelsz mindenért. A dualista elnyomásnak vége, ezt akartad, nem? Akkor miért ülsz itt összetörve, emeld fel a feneked… Tovább »

Megszelídítve…

Te tudod, mi az, hogy megszelídíteni? Igen, valami tényleg olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Kapcsolatot teremteni, minden nap egyre közelebb ülni, előre elkezdeni örülni, díszbe öltöztetni a szívet, valaki számára egyetlennek lenni. Miért olyan nehéz ez mostanában? Miért olyan nehéz kitárni a szívet? Mert mint a Kis Herceg rókája én sem játszhatom veled addig,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!