Ül a vállamon ez a szerelem. Kitárt, óriás szárnyakkal, beterít, kisajátít, magának akar. Éjszakánként a mellkasomra ül, a csend és a sötétség felerősíti a hangokat és minden érzést mikroszkóp alá helyez, és kényszerít, nézzek bele, szembesüljek, definiáljak és analizáljak. Túl sokat vár tőlem. Éljek együtt e rendellenes szerelemmel, viseljem el. Ül a mellkasomon, szorít és… Tovább »