Az együtt eltöltött reggel nappali fényben láttat mindent. Nem húzok arcomra sminkálarcot, rajta hagyom az álom barázdáit, és a lepedő nyomát. A hajam is kócos, így láss, így ismerj meg. Mert nem vagyok istenség, vagy misztikus lény, ember vagyok, és a nőiségemen túl inkább ezt figyeld, ezt tanulmányozd. Van a lelkem bonyolult csillagrendszerében bőven felfedezni… Tovább »

Ott állt ellőttem, feketén-fehéren: jogerőre emelkedett. Úgy állt ott, mint egy pirossal írt figyelmeztetés. Lélekmentorom a kanapén ült, huncutul nézett, majd kicsattant az örömtől. – Most aztán kapd össze magad, lássuk mire vagy képes, innentől Te, egyedül felelsz mindenért. A dualista elnyomásnak vége, ezt akartad, nem? Akkor miért ülsz itt összetörve, emeld fel a feneked… Tovább »