Szerelem, vagy szenvedély-e ez, amit érzünk? Áltatjuk magunkat, búvóhelyet keresünk, ahol „hegyes fogakkal” marjuk egymás ajkát, elvesszük, ami kell, aztán továbbállunk. A másik ember csupán eszköz, túlélési stratégia, megkönnyíti a hétköznapokat, ellazít, feszültséget old, energiával tölt fel. Kezel minket, mert a magány és az elköteleződésre való képtelenségünk, vagy a kimondatlan párkapcsolati magány csúnya, fekélyes, elvakart sebbé… Tovább »

Szerelembe esni könnyű, spontán és akarattalan. Nem kell tenned ellene. Kiválasztott a tömegből, selyemkendővel kötötte be a szemed. Ne láss semmit, csak érezz. Bizsergessenek, csiklandozzanak a pillangók a gyomrodban. Egyetlen pillanat alatt is megtörténhet, karodnál fogva ránt be a mélyre, belezuhansz a szerelembe. Lehet, hogy sértetlenül megúszod, de az is lehet, hogy végzetesen, reménytelenül összezúzod… Tovább »

Megpillantom őt ahogyan a körúton sétál, kék a kabátja, térde fölé ér, derekán ugyanilyen kék öv. Nyakában kék kendő, a cipője is kék. Mire jó ez a sok kék, sosem szerette ezt színt igazán. Lefogyott, mióta nem láttam, vékonyak a lábai. Nem tudja, de én néha figyelem őt. Még mindig felelősséget érzek iránta, pedig tizenhat… Tovább »