Apám ősz fejét látom, két szemében emberöltőnyi emlékek. A hortenziákkal szegélyezett kertben kacskaringós, vadregényes, zöld ösvény vezet a tóig, olyan közel van, elérhető távolságban van a nyugalom, a lélekpihenőhely, ahol nem kell mást tenni, csak hátradőlni, becsukni a szemem és hagyni, hogy a szikrázó napsütés csiklandozza a szemhéjamat és színes, szivárványszínű, villódzó filmet varázsoljon mögé…. Tovább »