Lehajtott fejű, üres tekintetű emberek menetelnek, szemükben mélabú vagy egyáltalán semmi. Rám néznek és szemük nem üzen, hiába fúrom magam a tekintetük ablakába, mögötte elkeserítő sivár sötétség. Kerülik a tekintetem, nem állhatják, ha valaki a felszínük alá néz, ha valaki lelkük kulisszái mögé tekint, még képes leszek és megtalálom az érző és érzékeny emberi lényt…. Tovább »

Megpillantom őt ahogyan a körúton sétál, kék a kabátja, térde fölé ér, derekán ugyanilyen kék öv. Nyakában kék kendő, a cipője is kék. Mire jó ez a sok kék, sosem szerette ezt színt igazán. Lefogyott, mióta nem láttam, vékonyak a lábai. Nem tudja, de én néha figyelem őt. Még mindig felelősséget érzek iránta, pedig tizenhat… Tovább »