Vagyunk néhányan, akik azt hisszük, valamiért sosem lehetünk boldogok. A Boldogság körénk settenkedik, ránk szórja tündérporát, ránk teríti puha-meleg takaróját és amikor végre ragyogni kezdünk és átmelegszik a lelkünk, akkor elhajítjuk a takarót, lerázzuk a tündérport, minek ez nekünk, hisz úgyis szárnyszegettek vagyunk. Már nem repülünk.   Ha valaki mégis kézen fog minket és a… Tovább »

Miért van az, hogy felnőtt korunkban már nem, vagy csak nagyon ritkán tudunk új barátságot kötni? Miért? Mert már bezártad a szíved és csak az arra igazán érdemes emberek előtt tárod ki újra. Már nem zársz a szívedbe felhőtlen gyermeki naivitással és nyitottsággal bárkit, és már megválogatod, kit engedsz közel. Lehetnek felnőttkori, felszínes élményeitek, de az,… Tovább »