A szeretethiány népbetegség. Egymástól elidegenedett emberek élnek egymáshoz közel, mégis fényévnyi távolságban. Érzéseinket eltitkoljuk, azt gondolván, halálosan sérülünk, és mi már nem akarunk szenvedni. Ha egy eltévedt idegen közeledik, felénk azonnal elborít a gyanakvás és a bizalmatlanság. Mit akar tőlem? Kezünk máris a táskába rejtett, önvédelmi paprikasprayn.  Egyenálarcok sodródnak az utcákon, nem lélegző emberi testek… Tovább »

A közelébe mész, arra settenkedsz, figyeled őt, kuncsorogsz. Tartod a tenyered, szórjon bele egy kis szeretetmorzsát, azzal elleszel egy ideig, kihúzod vele addig, amíg nem kapod a következőt. Hátradőlsz, behunyod a szemed, mélyet sóhajtasz, a szeretet, az odafigyelés, a törődés, a valakihez tartozás érzése úgy árad szét a testedben, mint gyilkos, mégis oly vágyott drog…. Tovább »

Lélekölelésre minden emberi lénynek szüksége van. Ha a lelkedet régóta nem ölelte senki, magányod még inkább sajog, sokkal jobban fáj, mint a fizikai érintés hiánya. Lelked fázik, egyre inkább kiürül, elszürkül, nincs tápláló fényt, melegséget hozó léleksimogatás, nem látod meg a boldogság színeit. A lélekéheztetés szomorú, magányos cselekedet. Életstílussá válhat, zsémbes, gonosz, rosszmájú embert formálva… Tovább »