Néha megtörténik, hogy egy negatív energiákkal feltöltött hely nyakra tapadó vérszívóként, fojtogatóan zárul körénk, valósággal megbénít bennünket. A miliő, amiben élünk számtalan múltbeli emléket, így mozdulatot, sokkhatást, indulatot, fájdalmat és hiányérzetet szív magába. Ha végignézel a helyen, egy valóságos emléknapló elevenedik meg, ahol életed szereplői újra színre lépnek, ha akarod, ha nem, tudatalattid újra lejátssza… Tovább »

Otthon kell. Olyan, aminek a falai között, nem játszódott és nem végződött egy másik élet. Ami nem itta magába más emberek életének szagát, ahol nem járkál ki-be kihűlt kapcsolatok szelleme. Ahol nem őriznek a falak magányt, válást, elmúlást, ahol nem volt dráma. Ahol nem hagytak éjjelente csecsemőket hiába sírni, ahol nem takarítottak fel vért a padlóról,… Tovább »

Magadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Számtalanszor felemeltem már azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba. Te nem akartad észrevenni. Tudod, megbékélhetnél már velem. Elengedhetnél, utamra bocsájthatnál. Gyújthatnál fehér… Tovább »

” Honnan tudod, hogy szeret téged? Mert ismeri a legrosszabbat rólam és elfogadja. Hát ezért.” Mert mindent tud rólam, a legrosszabbat, a legdémonibbat is, a  legsötétebb óráimban is látott. Titkaim őrzője és ezért nem vár viszonzásul semmit. Nem fordítja ellenem, nem von kérdőre. Ő volt, aki kihúzott az autóból a baleset után. És ő volt,… Tovább »

Ha megpróbálná visszaidézni, milyen érzések kavarogtak benne a baleset előtt, azt mondaná szomorú volt, zavart és bizonytalan. De amit magának is elmulasztott akkor bevallani, az egyetlen nyugtalanító, torkon ragadó érzés volt, és kíméletlenül szorongatta a mellkasát. A félelem volt. Nem akarja újra átélni ez az érzést, nem akar emlékezni, töredékét sem akarja átélni. Ült a kocsiban… Tovább »

Nézem az ablakból az elsuhanó fákat, esőillattal keveredik az illatod a kezemen. Ott maradt rajta, ahogy átfogtam az arcod, nyakad… Nem kell a kezemet sem felemelnem, úgy is érzem. Ottmaradt a nyakam ívén, a combom hajlatában, mindenütt ahol csókoltad. Gyönyörű vagy drága szívem, nincs olyan rajtad, benned, amit ne imádnék… Mondod, és én ragyogok a fényben, amit… Tovább »