Eszter élete

Mennyit ér egy nő?

Figyeld csak meg, milyen a testtartásod, amikor utolér az a boldogtalan hangulat. Vissza tudod idézni a pillanatot, amikor hagytad magad belesüllyedni az önsajnálat bugyrába? Mikor történt másodpercre pontosan, hogy beléd kapaszkodtak a negatív energia indák és húztak lefelé? Csak figyelned kellett volna önmagad, jelképesen figyelni a testtartásodat, a végzetes pozitúrát, ami leadta a jelzést a tudatalattidnak…. Tovább »

Volt az a pillanat

Volt egy olyan pillanat. Amikor odaléptél hozzám és kivettél a kezemből minden önvédelmi fegyvert. Az önvédelmi fegyvereim jól működtek az elmúlt években, kiválóan forgattam a bizalmatlanság, a félelem, a gyanakvás és a zárkózottság kardját. Mégis most önszántamból adtam oda, beszélned sem kellett hozzám, sem suttogva, sem meggyőzően, nem kellett kicsavarnod a kezemből, nem kellett, hogy… Tovább »

Színüket vesztett nők

Vannak életszakaszok, amikor egy nő hagyja, hogy életéből kivesszenek a színek. Ő maga is erőtlenné, színtelenné válik, mozdulatai lelassulnak, mert pontosan az veszett el, ami magára vonzhatná a tekinteteket. Lényét diszharmónia uralja, szándékosan megfakult, kikopott, fáradt, vagy sötét színekkel satírozza önmagát, az élénk, fénylő és ragyogó színskála palettát a fiókos szekrény mélyére rejti. Kivész belőle… Tovább »

Pasimustra

Álruhás igazságtevő voltam. Egy szociális tanulmány önkéntes szupervízora. Egy álruhába bújt, álarcos királylány. Nos, hogyan is kezdődött? Akkoriban meglehetősen méltatlannak éreztem elért eredményeimet a virtuális társkeresők pontrendszerében. Egyáltalán eredményeim sem voltak, a randik egy idő után kísértetiesen egyformák lettek, mintha egy virtuális kerítőnő előre leírt forgatókönyve szerint dolgoztunk volna. Néha belezavarodtam a szövegbe, és akkor nem… Tovább »

Játszani kell

Te inkább rejtély legyél. Egy megfejteni való feladvány. Befészkeled magad a tudatába, az orrodban érzi az illatod. Magával viszi a kézfején, vele marad egész napon át. Ott vagy a gondolataiban, cirkulálsz, elárasztod a nőiséged emlékével, beléd fúrja az arcát, nem is szabadul. Lepje meg őt ez az érzés, ésszel ne fogja fel, ne próbálja megmagyarázni. Mélázzon… Tovább »

Szivárványút

Életed rendezője időnként választás elé állít. Kíváncsian várja a válaszodat, mi az, amit szeretnél, melyikük kell? A tetszetős, fényes, szabályos, ám belül üres, ízetlen és keserű? Vagy a kevésbé harsány külsejű, nem standard paraméterekkel megáldott, szerényebb változat? Az előbbitől gyomorrontást kapsz a hozzáadott mesterséges adalékanyagoktól és más szemfényvesztő hókuszpókusztól, hosszú távú lelki egészségromlást is okoznak,… Tovább »

Mi kell a nőnek?

  Legyetek igazi gyöngyhalászok. Vegyétek észre a valódi női ragyogást és különböztessétek meg a hamis imitációktól. Persze mindig lesz köztetek, aki képtelen lesz erre, mert az álságos hamis csillogás mindig elveszi az eszét, főleg ha az a derékszíj alatti területre koncentrálódik erőteljesen. Néha kapargassátok meg a felszínt és csodálkozzatok rá, mi minden rejlik alatta. A… Tovább »

A Bridget szindróma

A Bridget szindróma egy túlélési technika. Belenézve a tükörbe egy Bridget Jones hasonmást akarnak látni, megszállottan követve a szingliség szabályait, mintha kőbe vésett törvény lenne a száraz pezsgő vagy a hosszú cigi. Te belenézel a tükörbe, arctornát végzel, ráncokat számolsz. Vastag az alapozó, alakformáló a fehérnemű, kollagénes a testápoló. A reggeli napfény leleplező fényében vedd… Tovább »

Le a légyszemüveggel!

Ezresével tolják arcotokba a követendő trendet és lepukkant celebek roggyant mindennapjait. Kezetek a Like gombon, lányok, ha lenne kedvelés számláló funkció, e-mailben kérnétek az aktuális állást. Ugyanúgy pózoltok, a telefont is ugyanúgy tartjátok a kezetekben, a kép jobbra dől vagy balra dől, tekerje ki mindenki a nyakát, ahogy tudja. Az utcán légyszemüveg és csuklón hordott… Tovább »

Veszélyben a szíved

Azért így harminc év után bevallhatom, elég kellemetlen volt, amikor az óvodában mással játszottál. Mondhatni fájt. Fekete betűs nap volt a naptárban, csak bolyongtam, nem találtam a helyem. Egy idő után újra visszatértél hozzám, újra velem játszottál, de velem mindig mást, mint vele és főleg máshogyan. Ha nagycsoportosként lehet úgy érezni, izzott körülöttünk a levegő… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!