Ülök képzeletbeli lélekmentorom előtt és tudom, számot kell adnom a múltkor. Magyarázatot vár és meg kell értetnem vele, mit miért tettem. A múlt minden egyes kis puzzle darabját a megfelelő helyre kell illesztenem vele. És nem kell a kirakott képnek gyönyörűnek vagy színesnek lenni. A lényeg, hogy minden darabka a helyére kerüljön, nem erőszakkal, hanem könnyedén,… Tovább »

Te tudod, mi az, hogy megszelídíteni? Igen, valami tényleg olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Kapcsolatot teremteni, minden nap egyre közelebb ülni, előre elkezdeni örülni, díszbe öltöztetni a szívet, valaki számára egyetlennek lenni. Miért olyan nehéz ez mostanában? Miért olyan nehéz kitárni a szívet? Mert mint a Kis Herceg rókája én sem játszhatom veled addig,… Tovább »

Visz minket a vonat, száguld velünk. Fejem a válladra hajtom, arcommal bekuckózom a vállgödrödbe. Ujjaink egymásba kulcsolódnak, hüvelykujjad néha megsimítja kézfejem. Késő este van, a vasúti kocsiban félhomály. Néha oldalról rád pillantok, látom a profilod a halvány lámpafényben, beleszippantok az arcod illatába. Sötétkéknek tűnik a szemed. Érdekes, hogy nappali fényben néha szinte víz-kék, ahogy engem… Tovább »