Az elvált férfi nem hibás áru. Kicsit megkarcolódott ugyan, felülete érdessé vált, vagy berozsdásodott, mert sokáig használaton kívül volt. Az is lehet, hogy túl sokszor avatatlan kezekbe került, ami még inkább megrongálta kívül-belül. Az elvált férfi ezért megmakacsolta magát és elhatározta, nem engedi már, hogy akárki használatba vegye. Ezért porosodik ott a polcon évek óta,… Tovább »

Vannak dolgok, amikről nem írunk és nem beszélünk. Bezárjuk őket múltunk képzeletbeli színes dobozába, a kulcsot jól elrejtjük, ne találja meg senki. Kezdetben a kulcsot is el akarjuk veszíteni és nem találni meg soha többé. Nem lett volna jó így. Titkaink dobozát időnként le kell porolni és fel kell nyitni. A titok már kimondatlan és… Tovább »

Ülök képzeletbeli lélekmentorom előtt és tudom, számot kell adnom a múltkor. Magyarázatot vár és meg kell értetnem vele, mit miért tettem. A múlt minden egyes kis puzzle darabját a megfelelő helyre kell illesztenem vele. És nem kell a kirakott képnek gyönyörűnek vagy színesnek lenni. A lényeg, hogy minden darabka a helyére kerüljön, nem erőszakkal, hanem könnyedén,… Tovább »

Vagyunk néhányan, akik azt hisszük, valamiért sosem lehetünk boldogok. A Boldogság körénk settenkedik, ránk szórja tündérporát, ránk teríti puha-meleg takaróját és amikor végre ragyogni kezdünk és átmelegszik a lelkünk, akkor elhajítjuk a takarót, lerázzuk a tündérport, minek ez nekünk, hisz úgyis szárnyszegettek vagyunk. Már nem repülünk.   Ha valaki mégis kézen fog minket és a… Tovább »