Időről időre…
Megpillantom őt ahogyan a körúton sétál, kék a kabátja, térde fölé ér, derekán ugyanilyen kék öv. Nyakában kék kendő, a cipője is kék. Mire jó ez a sok kék, sosem szerette ezt színt igazán. Lefogyott, mióta nem láttam, vékonyak a lábai. Nem tudja, de én néha figyelem őt. Még mindig felelősséget érzek iránta, pedig tizenhat… Tovább »