Vegyük most górcső alá a leggyakrabban előforduló szakítós sablonszövegeket, és elemezzük kicsit azokat. Én személy szerint majdnem mindet kívülről fújom már. Kezdjük talán az Értékellek mint embert, de… kezdetű talán leghumánusabb verzióval. Azért aki így kezdi, valljuk be, próbál kulturált maradni. Mintha kissé a női pszichéhez is értene valamelyest, hiszen méltatással indít. A de szó… Tovább »

Üzenem nektek, jól vagyok. Nem ülök szomorú, magányos királylányként semmilyen toronyban, ahol nem engedem le földig érő, aranyszőke hajfonatomat, hogy felmásszatok hozzám. Fájdalmasan hangzik, de nem tartottam meg tőletek semmit, mert teátrálisan kisétáltam a hídra és minden hozzátok tartozó emléket jelképesen elégettem.  Nem őrzök semmit a rojtos ágytakaró alatt, nem bújok el titokban sehol és… Tovább »

Hagyom a múltadat békében nyugodni, nem háborgatom. Az elbúcsúztatása a Te dolgod volt, semmi közöm hozzá, nem szólhatok bele. Nem tudom, miként, hová és hogyan temetted el, de biztosan tudom, nem látogatod a nyugvóhelyét, nem térsz vissza, nem viszel virágot a sírjára. A múltad sérthetetlen, privát zóna, számomra ismeretlen, örökké misztikusan zárva maradó hetedik szoba…. Tovább »

Felépítetted magad, készen állsz. Múltad szelektálva, zsákokba rendezve, örökre lezárva. Nem nyitod már fel őket, nem veszel a kezedbe egyetlen darabot sem. Nem szagolsz beléjük, nem temeted bele az arcod, nem hívsz elő emlékeket, nem vágysz vissza. Lesz idő, amikor nehezedre esik majd visszaidézni a vonásait. A hangja tónusára sem emlékszel majd, a kedvenc szófordulataira… Tovább »

Vannak emberek, akiknek mindig van bátorságuk felszállni a repülőgépre. Időben ott vannak, felkészültek, megfelelően becsomagoltak mindent, indulás előtt két órával ott vannak. Nem félnek az újtól, nem félnek attól, hogy viszontagságos úton vagy pedig könnyedén, baj nélkül, kedvező időjárási viszonyokkal érkeznek meg. Nem ők azok, akiknek a nevét hangszórók viszik szerteszét a terminálban, számukra nincs… Tovább »