Mielőtt végleg elvágnánk emberi kapcsolataink fokozatosan rongyosra foszlott szálait, igen ritkán fordul elő az, hogy bármilyen önismereti könyvben fellapozzuk a saját adott életszakaszunkra vonatkozó fejezetet. Ha mégis bebiflázzuk a válás, a szakítás, és a gyermekvédelem című részt, és elméletben felkészültünk a gyakorlati vizsgára, minden jó szándékunk ellenére csak botrányosan és a lehető legtöbb léleksérüléssel tudjuk… Tovább »

Mostanra igazi szabaduló művész lettél. Ki tudja, hányadik alkalom már, hogy lefejted magadról a láthatatlan szerelembilincset, most is ott a nyoma rajtad, a húsodba ette magát, mintha így jelölne meg önmagának, valahányszor börtönőröd rád pattintja azt. Sajgón fáj a bőröd, de tudod, elmúlik, mindig minden elmúlik. Már régóta csak az őszbe meneteltünk mi ketten, egyenesen bele… Tovább »

Miért tartóztatjuk, aki menni készül? Miért ragasztgatunk órákon át apró darabokra tört kedvenc tárgyakat, holott tudjuk, soha nem lesznek már ugyanazok? Miért törölgetünk fényüket és színüket vesztett emlékeket, miért élesztgetünk újra meg újra régen meghalt emberi kapcsolatokat? Miért jó, ha szólongatjuk azt, aki úgy tesz, mintha nem hallana minket és vissza sem néz? Térdepelünk a… Tovább »

Mi a bajod a mama kedvencével? A lábaid előtt hever, a tenyeredből eszik és odavan érted. A szíve VIP szekciójába pakolt, ami mint tudjuk nála örökös tagság. Sosem kell megújítani, az igazolványod örökre szól, csak rajtad áll vagy bukik a saját pozíciód. Mi a probléma? Persze az, hogy a VIP szekcióban nem egyedül vagy. Egy mama… Tovább »

Amióta ismerlek, barátnőm, sajnos egyik kapcsolatból kilépve szinte azonnal belebotorkálsz egy másikba, egyedül valamiért mindig fázol. Egyedül, magányban aludni sem tudsz, egy másik emberi lény ütemes lélegzetvétele nélkül képtelen vagy az éjjeli nyugalomra. Életedet sem tudod egyedül irányítani, passzívan, beletörődve figyeled, ahogyan a szél dobálja vagy éles sziklákhoz csapja, meg sem próbálod kormányozni, szerinted egyedül… Tovább »

Magadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Számtalanszor felemeltem már azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba. Te nem akartad észrevenni. Tudod, megbékélhetnél már velem. Elengedhetnél, utamra bocsájthatnál. Gyújthatnál fehér… Tovább »