Életünk egyes szakaszaiban csupán vendégek vagyunk. Meghívót kapunk, és élünk a felkínált lehetőséggel, örömmel és reményekkel telve lépünk be az új, megtalált életünk ajtaján és akkor sem rettenünk vissza, ha odabent furcsa szeánsz, arctalan, lélektelen álarcosbál folyik. Akarattal arcunkra rajzolt mosollyal élvezzük a partyt, idegenek szegődnek mellénk, akik attól a pillanattól fogva barátainknak mondják magukat…. Tovább »

A felejtők nem gyűjtenek emlékeket és feltűnés nélkül távoznak a szíved előszobájából. Gondosan ügyelnek ugyanis arra, hogy ne haladjanak beljebb, és ne tegyenek rád túlságosan mély benyomást. Azt vallják, így az érző embereknek, más szóval emlékezőknek némi esélyük van a hiányukat feldolgozni. Hosszú távú jelenlétre soha nem törekednek. Egy ideig a te életed nyomtávjában haladnak,… Tovább »

Mielőtt végleg elvágnánk emberi kapcsolataink fokozatosan rongyosra foszlott szálait, igen ritkán fordul elő az, hogy bármilyen önismereti könyvben fellapozzuk a saját adott életszakaszunkra vonatkozó fejezetet. Ha mégis bebiflázzuk a válás, a szakítás, és a gyermekvédelem című részt, és elméletben felkészültünk a gyakorlati vizsgára, minden jó szándékunk ellenére csak botrányosan és a lehető legtöbb léleksérüléssel tudjuk… Tovább »

Volt egy olyan pillanat. Amikor odaléptél hozzám és kivettél a kezemből minden önvédelmi fegyvert. Az önvédelmi fegyvereim jól működtek az elmúlt években, kiválóan forgattam a bizalmatlanság, a félelem, a gyanakvás és a zárkózottság kardját. Mégis most önszántamból adtam oda, beszélned sem kellett hozzám, sem suttogva, sem meggyőzően, nem kellett kicsavarnod a kezemből, nem kellett, hogy… Tovább »

A nő, akit feleségül vennél, állandó, szélcsendes kikötője a hajódnak. Keze érintéséből energia árad, egyszerre feltüzelő és megnyugtató a szerelem érintése. A nő neked lélekpihenő, kiürült érzelem tankod csordultig újra töltője. Függővé váltál tőle, de nem kell félned, a szerelem és érintés dózis csak a Tiéd, nem ad magából másnak. Energiaként szívod el a teste… Tovább »

Az én bizalmam, a Te bizalmad. A kezedbe adtam, különösen ritka, törékeny kincsként, ezért óvatosan kezeld, ne érj hozzá durván, ne add át avatatlan kezekbe, főleg ne dobd el. Ne játszd el szerencsejátékon, ne rakd fel tétnek és ne köss rá fogadást. A bizalmat, amit kaptál sokáig én magam szorítottam félve, vigyázva, mert azt hittem,… Tovább »

” Honnan tudod, hogy szeret téged? Mert ismeri a legrosszabbat rólam és elfogadja. Hát ezért.” Mert mindent tud rólam, a legrosszabbat, a legdémonibbat is, a  legsötétebb óráimban is látott. Titkaim őrzője és ezért nem vár viszonzásul semmit. Nem fordítja ellenem, nem von kérdőre. Ő volt, aki kihúzott az autóból a baleset után. És ő volt,… Tovább »