A táska elátkozott helyen van, egy félhomályos szobában, démonok őrzik, körülölelik, elfog a hideglelés is, ha ránézek, ahogy összeroskadva hever a sarokban. A táskát láthatatlan pókhálófoszlányok szőtték be, csak akkor érzed, nyálkás, ragadós fonaluk érintésüket, ha egészen közel mész. Nem szeretem azt a táskát. Mindig akkor húzod elő a sarokból, ha el akarsz menni. Ilyenkor… Tovább »

Szerintem, ne mondjuk el senkinek, hogy elvégeztük azt a boszitanfolyamot. Kezdő szintig jutottunk, várható volt, tudod mit, ne is haladjunk feljebb. Ugyanis nincs több színes gyertyám, kilenc szál rózsát sem tudok prezentálni.  A férfid hajtincsét, amit a “házi mágiához” vágtál le, véletlenül belekotortad a reggeli maradékával együtt a szemetesbe. Na szép. Pedig nem semmi kihívás… Tovább »

A laza kapcsi nevű jelenség egy szindróma. Soha nem Te keresed. Olyan mint valami vírus és csak akkor kapod el, ha legyengültél. Fizikailag de főleg lelkileg. Fogékony vagy rá, befogadó, hagyod, hogy megfertőzzön, magával ragadjon, aztán ott éktelenkedjen az arcodon, megjelölve Téged, mint valami stigma, hordozva magában az üzenetet: képtelen vagy normális kapcsolatra, hibát hibára… Tovább »