Esik az eső, a felázott szempillafesték szomorú-komikus fekete csík az arcán. Úgy néz ki a lány, mint egy bohóc. Valójában az is. Egy szeretni való, ám kezelhetetlen bohóc, széplelkű és nagyon érzékeny, mert ha a koncertteremben meghallja, hogy felsír egy hegedű már csorognak is a könnyei. Építgeti az önvédelmi várat maga köré. Lassan rezisztens lesz a… Tovább »

Vagyunk néhányan, akik azt hisszük, valamiért sosem lehetünk boldogok. A Boldogság körénk settenkedik, ránk szórja tündérporát, ránk teríti puha-meleg takaróját és amikor végre ragyogni kezdünk és átmelegszik a lelkünk, akkor elhajítjuk a takarót, lerázzuk a tündérport, minek ez nekünk, hisz úgyis szárnyszegettek vagyunk. Már nem repülünk.   Ha valaki mégis kézen fog minket és a… Tovább »

Te tudod, mi az, hogy megszelídíteni? Igen, valami tényleg olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Kapcsolatot teremteni, minden nap egyre közelebb ülni, előre elkezdeni örülni, díszbe öltöztetni a szívet, valaki számára egyetlennek lenni. Miért olyan nehéz ez mostanában? Miért olyan nehéz kitárni a szívet? Mert mint a Kis Herceg rókája én sem játszhatom veled addig,… Tovább »

Nem szülhet neki több gyereket… Nem, neki nem. Elutazunk Máltára, vagy Seychelle-re vagy bökj egy helyre a térképen… Odaviszlek…. Csak ne hagyj el, ne hagyj magamra… Szeretlek… Émelyeg a gyomra már a szavaktól. A ruhái még mindig szétszórva a földön. Félig kiszórva az ablakon. Közben az eső is eleredt, sárban tocsog mind. Takarodj, már el miért nem fogod… Tovább »