Elfáradt a kapcsolat, szoktuk mondani. Valójában, mi fáradtunk el, akik eddig érzéssel, idővel, energiával töltötték fel. Leülnénk egy kockakőre és mutatnánk, időt kérünk, tagjainkban halálos fáradtság, és már nem viseljük el a másik jelenlétét. Mert eltakarja a fényt és a kilátást, már nem látjuk tőle a jövőnket, legalábbis, nem úgy, ahogy mi szeretnénk. Elgázoltuk majd cserbenhagytuk… Tovább »

Összeszokottan táncolunk, puhán körülölel a levegő, a veled eltöltött évek rám fonódnak, mint gondoskodó, biztonsággal tartó polipkarok. Száz karod van, mert ha egyet lefejtek magamról, ott van a többi, ami megtart. Elengednélek, és kapaszkodnék beléd, beszélnék, megnyilvánulnék és kiállnék magamért. Egyedül is táncolnék. Tudom egyedül is tartani magam, bizonygatom elszántan, ellöklek magamtól, aztán mégis úgy szeretném,… Tovább »

Valóban múlnia kell a szerelemnek? Nem egészen két év és a szerelemhormon kiürül a szervezetből, elillan, elpárolog, mint egy feromon parfüm? Riadtan pislogunk körbe, ki ez az ember és egyáltalán, mit keresünk mellette? Menekülőre fogjuk, sietve új tűz, új bizsergés után kutatunk. Párkapcsolatunk ellen súlyos merényleteket követünk el, mint például elhanyagolás és gondatlanságból elkövetett rombolás. A… Tovább »

Talpig nehéz-e a hűség? Bebújtathatnak-e minket a hűség súlyosan nehéz vasgúnyájába? Készségesen tartjuk-e a nyakunkat, hogy megjelöljenek, megbéklyózzanak, és az örök hűség fogadalma lehúzza lábunkat a mélybe, mint egy óriás kő? Tudunk-e szeretni és kívánni egyetlen embert egy életen át? Abban a pillanatban, hogy elköteleztem magam, döntöttem. A döntés semmilyen külvilág előtt tett fogadalommal nem… Tovább »

Van úgy, hogy a szerelem virága szinte elérhetetlen helyeken ver gyökeret. Ott borul szépséges, színpompás virágba ahol senki sem várná. Lehet jégeső, szélvihar, vagy bármilyen más zord időjárási körülmény, a szerelemvirág töretlenül sértetlen és gyönyörű. A szerelem virágát gyáva és avatatlan kezek közelítik, mohón, lihegve, szereleméhesen nyújtják karmaikat a ritka és különleges virágért. Mind érezni akarnak,… Tovább »

  Legyetek igazi gyöngyhalászok. Vegyétek észre a valódi női ragyogást és különböztessétek meg a hamis imitációktól. Persze mindig lesz köztetek, aki képtelen lesz erre, mert az álságos hamis csillogás mindig elveszi az eszét, főleg ha az a derékszíj alatti területre koncentrálódik erőteljesen. Néha kapargassátok meg a felszínt és csodálkozzatok rá, mi minden rejlik alatta. A… Tovább »

Amikor meghívott egy kávéra a benzinkútnál, ott kezdődött minden. Illetve inkább ott, amikor a jegygyűrűdet a tárcádba csúsztattad és nem éreztél lelkiismeret furdalást. Az autópálya pihenőhelyei különös, misztikus megállóhelyek. Mész, haladsz, száguldasz az úton, aztán jön egy pihenőhely, találkozol valakivel és innentől bárki lehetsz. Nem is számít, hogy valójában ki vagy, senki sem kérdezi. Úgyis… Tovább »

Ha megpróbálná visszaidézni, milyen érzések kavarogtak benne a baleset előtt, azt mondaná szomorú volt, zavart és bizonytalan. De amit magának is elmulasztott akkor bevallani, az egyetlen nyugtalanító, torkon ragadó érzés volt, és kíméletlenül szorongatta a mellkasát. A félelem volt. Nem akarja újra átélni ez az érzést, nem akar emlékezni, töredékét sem akarja átélni. Ült a kocsiban… Tovább »

Huszonegy éves, vékony ujján ott csillog a karikagyűrű. Finom kidolgozású, egyszerű véset nélküli darab, ő mégis túl vastagnak, túl kihívónak érzi. Kicsit minta nagy lenne az ujjára. Zavartan, idegesen forgatja, főleg most, a vizsgaidőszak idején. – Gyerek vagy még, hová sietsz? Nem szalad el az a fiú. A főbérlő néni nagy életbölcsességeket osztogat. – Ágy,… Tovább »