Látja magát ötéves kislányként, királylányosat játszik. Anya szekrényében talált selyemkendőket köt maga köré, földig érő, szebbnél szebb, illatos, színpompás darabokat. Egy királylánynak sosem látszik ki a cipője, tudod? De ha kilátszik, az is gyönyörű. Ösztönösen jönnek bölcs gondolatai. Kicsi kezeivel szakértőn kötözget, megáll a tükör előtt, csorbulatlan, egészséges önbizalmával gyönyörűnek látja magát. Egyetlen dologgal nincs… Tovább »

Vagyunk néhányan, akik azt hisszük, valamiért sosem lehetünk boldogok. A Boldogság körénk settenkedik, ránk szórja tündérporát, ránk teríti puha-meleg takaróját és amikor végre ragyogni kezdünk és átmelegszik a lelkünk, akkor elhajítjuk a takarót, lerázzuk a tündérport, minek ez nekünk, hisz úgyis szárnyszegettek vagyunk. Már nem repülünk.   Ha valaki mégis kézen fog minket és a… Tovább »

Ha megpróbálná visszaidézni, milyen érzések kavarogtak benne a baleset előtt, azt mondaná szomorú volt, zavart és bizonytalan. De amit magának is elmulasztott akkor bevallani, az egyetlen nyugtalanító, torkon ragadó érzés volt, és kíméletlenül szorongatta a mellkasát. A félelem volt. Nem akarja újra átélni ez az érzést, nem akar emlékezni, töredékét sem akarja átélni. Ült a kocsiban… Tovább »

Nem szülhet neki több gyereket… Nem, neki nem. Elutazunk Máltára, vagy Seychelle-re vagy bökj egy helyre a térképen… Odaviszlek…. Csak ne hagyj el, ne hagyj magamra… Szeretlek… Émelyeg a gyomra már a szavaktól. A ruhái még mindig szétszórva a földön. Félig kiszórva az ablakon. Közben az eső is eleredt, sárban tocsog mind. Takarodj, már el miért nem fogod… Tovább »