Még soha nem éreztem hasonlót, furcsa, körülírhatatlan érzés. Állunk a bíróság bejáratánál, nem mozdul a lábunk, valami biztatót kellene mondani. Kimondani a végszót, amitől mindketten tudnánk végre, itt a vége. A végszó egy hallgatólagos megegyezés lenne közöttünk, mint a színházban, amitől végre legördül a függöny és mindenki hazatér a saját privát életébe. Nekem nincs privát életem,… Tovább »

És Te? Megtaláltad már az igazit? Még keresem az igazit. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy ő lesz az igazi. Annyira sajnálom, pedig minden jel arra mutatott, hogy ő lesz az igazi. Ismerősek a fenti mondatok? Az igazi megtalálása esetenként valóban hasonlatos egy női misszió teljesítéséhez. Mintha az igazi megtalálása nő létünk első alapvető… Tovább »

Hoppá. Már etikatanár nem lehetek, mert elváltam. De e kritériumszempontból világosan következik: elváltnak lenni sajnos nem valami etikus. Akkor ezek után hogyan jelenthetjük ki, hogy neo-modernkori napjainkban elváltnak lenni semmilyen megbélyegzést nem jelent? Úgy tűnik, sokak szemében még mindig szemérmetlen, illetlen, indecens megnyilvánulás, amit diszkriminálni kell. Mert egy elvált nő nem oktathat erkölcsöt a jövő nemzedékének,… Tovább »

(egy Férfi gondolatai) Nekem feleség kell. Olyan, akit én fedeztem fel magamnak, meghódítottam, bókoltam neki és udvaroltam. Olyan, aki az előbbi kifejezésekhez nem használ értelmező szótárt, vagy nem tekinti azokat múlt század eleji, idejét múlt, fölösleges időhúzó tevékenységnek. Aki nem tekinti az udvarlást elhagyható lépésnek, átugorható fázisnak, aki nem néz rám csalódottan, nem dühöng, nem… Tovább »

A nyitott házasság, a laza kapcsi anyakönyvvezetővel vagy pappal szentesített változata. A nyitott házasság is valaha házasság volt, igazi szövetség, de félúton eltévedtünk a holtomiglan-holtodiglan felé vezető úton. Keresztúthoz érkeztetünk, a három útjelző tábla háromfelé mutatott. Nem fordultunk a válás irányába, túl nagy fájdalommal járt volna. Sérültek volna a gyerekek, statisztikák mutatják, az elvált szülők… Tovább »

Ha megpróbálná visszaidézni, milyen érzések kavarogtak benne a baleset előtt, azt mondaná szomorú volt, zavart és bizonytalan. De amit magának is elmulasztott akkor bevallani, az egyetlen nyugtalanító, torkon ragadó érzés volt, és kíméletlenül szorongatta a mellkasát. A félelem volt. Nem akarja újra átélni ez az érzést, nem akar emlékezni, töredékét sem akarja átélni. Ült a kocsiban… Tovább »

Huszonegy éves, vékony ujján ott csillog a karikagyűrű. Finom kidolgozású, egyszerű véset nélküli darab, ő mégis túl vastagnak, túl kihívónak érzi. Kicsit minta nagy lenne az ujjára. Zavartan, idegesen forgatja, főleg most, a vizsgaidőszak idején. – Gyerek vagy még, hová sietsz? Nem szalad el az a fiú. A főbérlő néni nagy életbölcsességeket osztogat. – Ágy,… Tovább »

Szia… Ezt a levelet most Neked írom. Ne haragudj, hogy ismeretlenül tegezlek, de így közvetlenebb, bizalmasabb, intimebb. Mintha már régi barátok lennénk. Félve szólítottalak meg, érezted? Talán azért, mert Te úgy érzed tökéletes párkapcsolatban, házasságban élsz. És nem érted, most miért írok, mire próbálok rávilágítani. És egyáltalán, miért szólok bele. Valahol mélyen azonban érzed, hogy… Tovább »

Miért van az, hogy felnőtt korunkban már nem, vagy csak nagyon ritkán tudunk új barátságot kötni? Miért? Mert már bezártad a szíved és csak az arra igazán érdemes emberek előtt tárod ki újra. Már nem zársz a szívedbe felhőtlen gyermeki naivitással és nyitottsággal bárkit, és már megválogatod, kit engedsz közel. Lehetnek felnőttkori, felszínes élményeitek, de az,… Tovább »