Eszter élete

Nem akarok itt lenni, anyucit akarom…

Lesz–e valaha az én gyerekem a Te gyereked? Érezheted –e azt, hogy bár, nem egy vérből vagytok ti ketten, a kötelék mégis erősebb bármilyen vérrokonságnál? Mit tegyen egy új családba érkező, amikor az új szerelemmel együtt, bónusz csomagokat is kap, amiben van ex, lezárt, vagy lezáratlan múlt, berögzült szokások vannak és van gyerek, aki másnak… Tovább »

Gyermek

A gyermek megjelöl engem. Nem csak a megváltozott testem emlékeztet arra, hogy életet adtam. Nem csak a kitágult bőr, terhességi csíkok, és begyógyult hegek teszik rám a különös ismertető jelet, hogy anya lettem. Egy életen át tartó, élesített, beriasztott, mégis nyugalmi állapotban vagyok. Anyának lenni folyamatos monitorizálás. Egy állandóan betelt, de végtelenig bővíthető tárhelyű képzeletbeli… Tovább »

Gyermekgyilkos válások

Mit akarunk még? Már mindent érzelem nélkül elosztottunk, ingatlan, ingóság helye mind írásba foglalva, lefektetve, ellenjegyezve. A szívfájdalom mértéke az nem emelhető ki, nem szedhető dőlten vagy vastagon, nem is definiálható. Rángatjuk gyermekünk vékony karját két ellenkező irányba. Kötélhúzó verseny ez? Ki lesz a győztes? Kinek a neve kerül fel a büszkeségtáblára? Ki veregetheti meg… Tovább »

Képzeletbeli barátok

A fantáziabarát hívatlan vendég volt, mégis több évig maradt a kisfiam mellett hűséges társként. Hirtelen toppant be gyermeki fantáziájának szivárványkapuján. Ha jól emlékszem négyéves lehetett és éppen egyedül játszott, de valóságos párbeszédet folytatott valakivel. Csak suttogva beszélt, halkan, de a beszélgetés olyan bensőséges volt, hogy önkéntelenül is hallgatni kezdtem. Egy kislány érkezett hozzánk. Valójában tisztában… Tovább »

Abortusz…

Nem szülhet neki több gyereket… Nem, neki nem. Elutazunk Máltára, vagy Seychelle-re vagy bökj egy helyre a térképen… Odaviszlek…. Csak ne hagyj el, ne hagyj magamra… Szeretlek… Émelyeg a gyomra már a szavaktól. A ruhái még mindig szétszórva a földön. Félig kiszórva az ablakon. Közben az eső is eleredt, sárban tocsog mind. Takarodj, már el miért nem fogod… Tovább »

Két copf, rózsaszín hajgumik…

– Egyértelmű, hogy a Mikulás majd a terasz felől jön, Anya. Nagyon ott van szakmailag, tudja, mit csinál. Szerintem, ha kiviszed a szemetet, rögtön kiderül, járt-e már nálunk – kipirult arccal huncutul néz, még kacsint is. Tízéves. Ő a legidősebb, és most nagyon titokzatosan beszél, persze, mi már szövetségesek vagyunk. Nagyfiú, de azért odaáll a húga… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!