Mit vagy kit keres egy férj a társkeresőn? Milyen fokú hiányérzet vagy érzelmi kiüresedés kell ahhoz, hogy egy állítólagos elköteleződés keretein belül maradva, végül regisztráljon, és rendszeresen jelen legyen a társkereső web áruházban? Igen, a látszat sokszor csal. A kapcsolatainkat tökéletesnek és kielégítőnek gondoljuk, de azt észre sem vesszük, ami a szemünk előtt zajlik. Szelektív… Tovább »

Ha azt mondom, nem tudok nélküled élni, akkor ez azt jelenti, létfenntartásomhoz nélkülözhetetlen tartozékom vagy. Lélegeztető készülékem vagy, oxigénpalackom, és mindezzel együtt a nem tudok nélküled élni síró, vigasztalan idegesítő nyöszörgésbe fordul. Lelki köldökzsinórom vagy, ami örökre elvágatlan, és én mohón kortyolom a rajta keresztül áramló kalóriadús szerelmet. A nem tudok nélküled élni azt sejteti, nélküled nem… Tovább »

Az átutazók néha megállnak pihenni. Az élet állomásait út menti fogadónak érzékelik, ahová álnéven jelentkeznek be, és gondosan ügyelnek arra, hogy csak felszínes kapcsolatokat létesítsenek. Így később senki nem emlékszik majd rájuk. Az élet-átutazók jelen vannak a pillanatokban, de soha nem élik meg azokat. Mindig a következő lépésre fókuszálnak, és a jelenben megmagyarázhatatlanul nyugtalanok és… Tovább »

Gyáva-e a családi terror áldozataként élő nő, aki nem képes elhagyni börtönőrét? Aki először elvisel, majd kivár, húzza az időt, közben igyekszik felépíteni egy merőben új ént, újratervezi, újraformálja, majd megvalósítja új önmagát.  A bántalmazott nő is szakaszokat él át, előbb tapogatózva, bátortalanul halad, mert sötét alagútban vesztegel, nem is látja a fényt. Aztán előrehaladva,… Tovább »

Mostanra igazi szabaduló művész lettél. Ki tudja, hányadik alkalom már, hogy lefejted magadról a láthatatlan szerelembilincset, most is ott a nyoma rajtad, a húsodba ette magát, mintha így jelölne meg önmagának, valahányszor börtönőröd rád pattintja azt. Sajgón fáj a bőröd, de tudod, elmúlik, mindig minden elmúlik. Már régóta csak az őszbe meneteltünk mi ketten, egyenesen bele… Tovább »

Nem hív, nem üzen, nem válaszol, nem jön, nem ér oda időben, nem ér rá, nem érint meg, nem ölel át. Micsoda kegyetlen érzés ez, mégis mennyire édes. És milyen hevesek az elvonási tünetek. Legszívesebben kijelentkeznél egy időre a Szerelem nevű interaktív játékból, kivonnád magad és visszajelentkeznél újra, amikor minden újra sima, kényelmes de még… Tovább »

Amióta ismerlek, barátnőm, sajnos egyik kapcsolatból kilépve szinte azonnal belebotorkálsz egy másikba, egyedül valamiért mindig fázol. Egyedül, magányban aludni sem tudsz, egy másik emberi lény ütemes lélegzetvétele nélkül képtelen vagy az éjjeli nyugalomra. Életedet sem tudod egyedül irányítani, passzívan, beletörődve figyeled, ahogyan a szél dobálja vagy éles sziklákhoz csapja, meg sem próbálod kormányozni, szerinted egyedül… Tovább »

Az interneten át kapott bókokat, vagyis az e-bókokat nem Te kapod, hanem a fotód, amit feltöltöttél. A fotó, ami lehet, hogy kilencvenes években készült rólad. Netán a gimnáziumi tablóképed. Vagy legalább kétszáz méterről készült rólad és Te derékig vízben állsz, vagy annyira a messzeségben pózolsz, hogy piros, figyelemfelhívó karika jelölhetne téged. Az is lehet, hogy… Tovább »

A laza kapcsi nevű jelenség egy szindróma. Soha nem Te keresed. Olyan mint valami vírus és csak akkor kapod el, ha legyengültél. Fizikailag de főleg lelkileg. Fogékony vagy rá, befogadó, hagyod, hogy megfertőzzön, magával ragadjon, aztán ott éktelenkedjen az arcodon, megjelölve Téged, mint valami stigma, hordozva magában az üzenetet: képtelen vagy normális kapcsolatra, hibát hibára… Tovább »