Eszter élete

Szabadlábon

Magadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Számtalanszor felemeltem már azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba. Te nem akartad észrevenni. Tudod, megbékélhetnél már velem. Elengedhetnél, utamra bocsájthatnál. Gyújthatnál fehér… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!