Ideje kidörzsölni az álmot a szemetekből. Igazi megtalálása kipipálva, esküvő kipipálva, és azt hittétek jöhet a téli álom? Feleséggé hibernáljátok magatokat egy életre, olyanok lesztek, mint kiüthetetlen sakkfigurák, a státusz örök és megdönthetetlen, határozatlan időre szóló kinevezés, arany tagság. Néhányan, és tisztelet a kivételnek, akkor is férjhez mentek, ha jövendőbelitek arcában már nem igazán látjátok… Tovább »

És hány szerepet játszom még el akarva vagy akaratlanul? Ülök az életem aprócska öltözőjében, és sorra váltják egymást a kosztümök, amiket felpróbálok. Valaki megsimítja a hajam, az arcát nem látom, élesen szemembe világít egy lámpával, gondosan kisminkel. Ne aggódj, az Élet mindig hagy időt átöltözni, mondja biztatón. De mi van, ha nem? Mi van akkor,… Tovább »

A nő, akit feleségül vennél, állandó, szélcsendes kikötője a hajódnak. Keze érintéséből energia árad, egyszerre feltüzelő és megnyugtató a szerelem érintése. A nő neked lélekpihenő, kiürült érzelem tankod csordultig újra töltője. Függővé váltál tőle, de nem kell félned, a szerelem és érintés dózis csak a Tiéd, nem ad magából másnak. Energiaként szívod el a teste… Tovább »

(egy Férfi gondolatai) Nekem feleség kell. Olyan, akit én fedeztem fel magamnak, meghódítottam, bókoltam neki és udvaroltam. Olyan, aki az előbbi kifejezésekhez nem használ értelmező szótárt, vagy nem tekinti azokat múlt század eleji, idejét múlt, fölösleges időhúzó tevékenységnek. Aki nem tekinti az udvarlást elhagyható lépésnek, átugorható fázisnak, aki nem néz rám csalódottan, nem dühöng, nem… Tovább »

Minden azzal az üzenettel kezdődött. Vigyed akkor a férjemet… Meg sem akartad mutatni nekem, mert valójában már émelyegtél az egésztől, fojtogatott, a mellkasodra ült, belekúszott az éjszakáidba, aludni sem tudtál. Az a nő mindenhol megjelent, eléd toppant a semmiből, és te egészen kicsire töpörödtél, ösztönösen összehúztad a kabátot magadon, ez lehetett az egyetlen önvédelmi mozdulatod. Nem… Tovább »