A szemek, és a kéz bőre nem hazudik, mondják. A szemekben szomorúság, a kezeken százezernél is több érintés nyoma, tenyereken egy egész élet kusza, tekergő idővonala ott van tagadhatatlanul. Voltak, akik bölcsőt ringattak és világot is igazgattak volna, ha lett volna elég mersz és kurázsi bennük, így egy férfi árnyékában, biztonságos, önálló gondolatokat nem igénylő takarásában… Tovább »

Valóban múlnia kell a szerelemnek? Nem egészen két év és a szerelemhormon kiürül a szervezetből, elillan, elpárolog, mint egy feromon parfüm? Riadtan pislogunk körbe, ki ez az ember és egyáltalán, mit keresünk mellette? Menekülőre fogjuk, sietve új tűz, új bizsergés után kutatunk. Párkapcsolatunk ellen súlyos merényleteket követünk el, mint például elhanyagolás és gondatlanságból elkövetett rombolás. A… Tovább »

Miért tartóztatjuk, aki menni készül? Miért ragasztgatunk órákon át apró darabokra tört kedvenc tárgyakat, holott tudjuk, soha nem lesznek már ugyanazok? Miért törölgetünk fényüket és színüket vesztett emlékeket, miért élesztgetünk újra meg újra régen meghalt emberi kapcsolatokat? Miért jó, ha szólongatjuk azt, aki úgy tesz, mintha nem hallana minket és vissza sem néz? Térdepelünk a… Tovább »

Elhidegülni valakitől olyan, mint amikor valakit a sorsára hagysz. Amikor betapasztod a füled, ha valaki segítségért kiált. Ha rázárod az ajtót egy síró gyerekre és hidegen hagynak az igényei. Ha kihűlni hagysz egy szerelmet, olyan, mintha magára hagynál egy haldoklót. Ha nem akarod őt visszavágyni az élők közé, és nem akarnál összeroppanni a fájdalomtól, hogy… Tovább »