Madárraj
Valaki mindig jobban szeret, ezt gondoljuk. Ott van, szárnysuhogásra mögöttünk, mégsem együtt repülünk. Mindenképpen párhuzamosan mozduló, egymást ösztönösen leutánozó szinkronúszókká kell válnunk? Mi lesz, ha szerelem állóvíz lesz, már nem kelt hullámokat, nem húzódik vissza és nem tolakszik előre szelíd, erőszakos csobogással? Mi még mindig mozdulunk, egymás rezdülését figyelve ösztönösen, nem periférikus látásmóddal, csak szívvel…. Tovább »