Elhidegülni valakitől olyan, mint amikor valakit a sorsára hagysz. Amikor betapasztod a füled, ha valaki segítségért kiált. Ha rázárod az ajtót egy síró gyerekre és hidegen hagynak az igényei. Ha kihűlni hagysz egy szerelmet, olyan, mintha magára hagynál egy haldoklót. Ha nem akarod őt visszavágyni az élők közé, és nem akarnál összeroppanni a fájdalomtól, hogy… Tovább »

Vannak emberek, akiknek mindig van bátorságuk felszállni a repülőgépre. Időben ott vannak, felkészültek, megfelelően becsomagoltak mindent, indulás előtt két órával ott vannak. Nem félnek az újtól, nem félnek attól, hogy viszontagságos úton vagy pedig könnyedén, baj nélkül, kedvező időjárási viszonyokkal érkeznek meg. Nem ők azok, akiknek a nevét hangszórók viszik szerteszét a terminálban, számukra nincs… Tovább »

– Drágám, nem láttad a “Hogyan éljünk 120 évig című” könyvet, amit a múlt héten vettünk? – Ja azt?! Kidobtam! – Kidobtad?! De hát miért? – Mert rajtakaptam anyádat, hogy azt olvasgatja… Szegény Mama bele van szorítva a sárkány nevű negatív előítélet kategóriába. Miért van az, hogy néhány nő (és persze férfi, de a téma… Tovább »

Magadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Számtalanszor felemeltem már azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba. Te nem akartad észrevenni. Tudod, megbékélhetnél már velem. Elengedhetnél, utamra bocsájthatnál. Gyújthatnál fehér… Tovább »

Nem érted? Nem működik. Hiába gyújtottam fehér színű gyertyát. Egyébként nem is értem, miért fehér kell. Tudom, ne mondj semmit. Negatív gondolat. Bizalmatlanság. Gyanakvás. Hessegessem el őket, nincs helyük a fejemben. Mind a Te szavaid. Szóval, meggyújtottam a fehér gyertyát, amit egyébként alig találtam meg. Relaxációs zene nem volt, kissé túlzásnak éreztem. Mély levegőt is vettem,… Tovább »

“Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak…” Hiába fordítod le a közös életetek bekeretezett fotóját, nem segít majd. Semmi mást nem akarsz most, csak túlélni az érzelmeidet, mert majdnem belehalsz. Ezért, kérlek, hogy ne fordítsd le, hanem nézd. Semmi mást ne csinálj, csak nézd. És akkor lehet, hogy látni fogod majd, a fekete-fehér szomorkás… Tovább »

Ülök képzeletbeli lélekmentorom előtt és tudom, számot kell adnom a múltkor. Magyarázatot vár és meg kell értetnem vele, mit miért tettem. A múlt minden egyes kis puzzle darabját a megfelelő helyre kell illesztenem vele. És nem kell a kirakott képnek gyönyörűnek vagy színesnek lenni. A lényeg, hogy minden darabka a helyére kerüljön, nem erőszakkal, hanem könnyedén,… Tovább »