Ül a vállamon ez a szerelem. Kitárt, óriás szárnyakkal, beterít, kisajátít, magának akar. Éjszakánként a mellkasomra ül, a csend és a sötétség felerősíti a hangokat és minden érzést mikroszkóp alá helyez, és kényszerít, nézzek bele, szembesüljek, definiáljak és analizáljak. Túl sokat vár tőlem. Éljek együtt e rendellenes szerelemmel, viseljem el. Ül a mellkasomon, szorít és… Tovább »

Az adás és az elfogadás után az egyik legfájóbb, erőt és érzékeny odafigyelést igénylő feladatunk az elengedés művészete. Tudjuk ezt jól csinálni? Tanulható-e az elengedés? Felkészíthető-e előre lélek a másik elengedésére? Minden veszteség első reakcióját a bennünk élő gyermek teszi meg. Sírunk, toporzékolunk, szorítjuk, öleljük magunkhoz a semmit, darabokra hullunk és kizárjuk a valóságot. Hullámzik… Tovább »

Még soha nem éreztem hasonlót, furcsa, körülírhatatlan érzés. Állunk a bíróság bejáratánál, nem mozdul a lábunk, valami biztatót kellene mondani. Kimondani a végszót, amitől mindketten tudnánk végre, itt a vége. A végszó egy hallgatólagos megegyezés lenne közöttünk, mint a színházban, amitől végre legördül a függöny és mindenki hazatér a saját privát életébe. Nekem nincs privát életem,… Tovább »

Vegyük most górcső alá a leggyakrabban előforduló szakítós sablonszövegeket, és elemezzük kicsit azokat. Én személy szerint majdnem mindet kívülről fújom már. Kezdjük talán az Értékellek mint embert, de… kezdetű talán leghumánusabb verzióval. Azért aki így kezdi, valljuk be, próbál kulturált maradni. Mintha kissé a női pszichéhez is értene valamelyest, hiszen méltatással indít. A de szó… Tovább »

Meddig akarom ezt csinálni?  Meddig akarom a semmibe suttogni ezt az alig hallható segélyhívást? Meddig viselem el, miből merítem az erőmet, hogyan marad türelmem? Meddig akarok várakozni arra, hogy a férjem tékozló fiúként végre hazatérjen hozzánk? Olyan vagyok, mint egy becsapott gyermek, akinek egyfolytában ígérgetnek, de soha nem teljesítik azt. Annyira belefásulok a csalódás szériába,… Tovább »

Hogyan tudunk egy válási procedúrát emberbaráttá és egészségessé tenni? Olyanná, ami megőrzi testünk és lelkünk épségét, vagy legalábbis a legkevesebb sebet ejti rajta? Az úgynevezett okos válás nem lehetetlen, és semmi más nem kell hozzá, csak két együttműködő, és azonos lelki intelligenciával rendelkező szülőtárs. A problémák gócpontja leginkább az, hogy képtelenek vagyunk elengedni a másik… Tovább »

Miért tartóztatjuk, aki menni készül? Miért ragasztgatunk órákon át apró darabokra tört kedvenc tárgyakat, holott tudjuk, soha nem lesznek már ugyanazok? Miért törölgetünk fényüket és színüket vesztett emlékeket, miért élesztgetünk újra meg újra régen meghalt emberi kapcsolatokat? Miért jó, ha szólongatjuk azt, aki úgy tesz, mintha nem hallana minket és vissza sem néz? Térdepelünk a… Tovább »

Ideje még egyszer elővenni azt a múltdobozt. Magasra raktam, azt hittem, soha nem kell rendet tennem már benne. A széket sem szerettem odahúzni, macerás volt felmásznom, leemelnem, belenézni is megviselő volt. Néhányszor azt képzeltem, valahányszor felnyitom a tetejét, nyelvet öltve elém ugranak a démonok, vagy legalább egy rugós talpon álló ijesztő figura pattan ki paprikajancsi fejjel,… Tovább »

Néha olyannyira elvakult vagyunk, hogy nem látjuk, ami a lábunk előtt hever. Bátortalanul, titkon reménykedünk valami jóban, valamilyen pozitív változásban, ami megfordíthatja a széljárást, és hosszú idő óta viharban veszteglő hajónk végre csendes, sima vizekre ér. Talán ott is marad, talán horgonyt ver, talán el sem indul többé onnan semmilyen útra, mert nem kockáztat, már… Tovább »

Az extől tényleg óvakodni kell? Távol kell tartani magad tőlük, mint valami betegségtől, vagy negatív erőtől, ami pusztító hatással lehet mindennapjaidra? Való igaz, a velük való folyamatos kapcsolattartásnak rengeteg egészségkárosító hatása van és számos káros mellékhatása. Egyes lezártnak hitt emberi kapcsolatok még mindig ott munkálnak bennünk. Látensen megbújnak, alattomosan lappanganak lelkünk zugaiban, és bármikor aktiválódhatnak,… Tovább »