Elfáradt a kapcsolat, szoktuk mondani. Valójában, mi fáradtunk el, akik eddig érzéssel, idővel, energiával töltötték fel. Leülnénk egy kockakőre és mutatnánk, időt kérünk, tagjainkban halálos fáradtság, és már nem viseljük el a másik jelenlétét. Mert eltakarja a fényt és a kilátást, már nem látjuk tőle a jövőnket, legalábbis, nem úgy, ahogy mi szeretnénk. Elgázoltuk majd cserbenhagytuk… Tovább »

Talpig nehéz-e a hűség? Bebújtathatnak-e minket a hűség súlyosan nehéz vasgúnyájába? Készségesen tartjuk-e a nyakunkat, hogy megjelöljenek, megbéklyózzanak, és az örök hűség fogadalma lehúzza lábunkat a mélybe, mint egy óriás kő? Tudunk-e szeretni és kívánni egyetlen embert egy életen át? Abban a pillanatban, hogy elköteleztem magam, döntöttem. A döntés semmilyen külvilág előtt tett fogadalommal nem… Tovább »

Életed rendezője időnként választás elé állít. Kíváncsian várja a válaszodat, mi az, amit szeretnél, melyikük kell? A tetszetős, fényes, szabályos, ám belül üres, ízetlen és keserű? Vagy a kevésbé harsány külsejű, nem standard paraméterekkel megáldott, szerényebb változat? Az előbbitől gyomorrontást kapsz a hozzáadott mesterséges adalékanyagoktól és más szemfényvesztő hókuszpókusztól, hosszú távú lelki egészségromlást is okoznak,… Tovább »

Megpillantom őt ahogyan a körúton sétál, kék a kabátja, térde fölé ér, derekán ugyanilyen kék öv. Nyakában kék kendő, a cipője is kék. Mire jó ez a sok kék, sosem szerette ezt színt igazán. Lefogyott, mióta nem láttam, vékonyak a lábai. Nem tudja, de én néha figyelem őt. Még mindig felelősséget érzek iránta, pedig tizenhat… Tovább »