Eszter élete

Amikor nem látsz az orrodnál tovább

Néha olyannyira elvakult vagyunk, hogy nem látjuk, ami a lábunk előtt hever. Bátortalanul, titkon reménykedünk valami jóban, valamilyen pozitív változásban, ami megfordíthatja a széljárást, és hosszú idő óta viharban veszteglő hajónk végre csendes, sima vizekre ér. Talán ott is marad, talán horgonyt ver, talán el sem indul többé onnan semmilyen útra, mert nem kockáztat, már… Tovább »

Játszani kell

Te inkább rejtély legyél. Egy megfejteni való feladvány. Befészkeled magad a tudatába, az orrodban érzi az illatod. Magával viszi a kézfején, vele marad egész napon át. Ott vagy a gondolataiban, cirkulálsz, elárasztod a nőiséged emlékével, beléd fúrja az arcát, nem is szabadul. Lepje meg őt ez az érzés, ésszel ne fogja fel, ne próbálja megmagyarázni. Mélázzon… Tovább »

Elengedtem

Nem érted? Nem működik. Hiába gyújtottam fehér színű gyertyát. Egyébként nem is értem, miért fehér kell. Tudom, ne mondj semmit. Negatív gondolat. Bizalmatlanság. Gyanakvás. Hessegessem el őket, nincs helyük a fejemben. Mind a Te szavaid. Szóval, meggyújtottam a fehér gyertyát, amit egyébként alig találtam meg. Relaxációs zene nem volt, kissé túlzásnak éreztem. Mély levegőt is vettem,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!